Vitális Milán a…

…futballról
„A szüleim elbeszélése alapján a születésem után az egyik kedves ismerősöm egy labdát vett nekem, amit az ágyam mellé tett. Az a bizonyos labda már 22 éve megvan. A pályafutásom egy kis nyíregyházi klubban, a Dávid SC-ben indult, ahol öt évet töltöttem. Azt követően a nyíregyházi utánpótlás-csapatba, a Nyirsulihoz igazoltam. Picit bonyolult a pályafutásom, hiszen Nyíregyházáról kerültem Győrbe. Másfél esztendő elteltével visszaköltöztünk Nyíregyházára, viszont egy évig Debrecenben futballoztam, naponta utaztam. Megérte, mert megnyertük a keleti utánpótlás-bajnokságot. Futsal bajnokságokban is szerepeltünk, a Debrecen volt a legjobb keleti csapat, ott is bajnokok lettünk. Ezután újra Győrbe igazoltam, az U16-os korosztálytól kezdve eljutottam egészen a felnőttekig. Jó idényeket futottam, volt, hogy az U17-es együttesben támadó középpályásként 20 találattal második helyen végeztem a góllövőlistán. A 19 éven alatti gárdával bajnokságot nyertünk Tóth László irányításával, ezzel kivívtuk a jogot, hogy elindulhassunk az UEFA Ifjúsági Ligájában, viszont a koronavírus-járvány közbeszólt. Nagyon sajnáltuk a kihagyott lehetőséget. A felnőttekhez való felkerülésem után eleinte nem kaptam sok játéklehetőséget, inkább csereként számítottak rám. Az első meccsem a Mosonmagyaróvár ellen volt, 17 évesen. Évről évre aztán egyre több lehetőséget kaptam, majd végül sikerült kiharcolnom a helyem a kezdőcsapatban. Ezt követően igazolt le a DAC, de egy évre még maradtam az ETO-ban kölcsönjátékosként. Az NBII-ből érkeztem a szlovák élvonalba, méghozzá egy olyan együtteshez, amely a bajnoki címért, de legrosszabb esetben is a dobogóért küzd, tehát ez egy nagy lépés volt számomra. Eleinte néhány mérkőzést a somorjai farmcsapatnál is abszolváltam, de belerázódtam az itteni fociba és azóta egyre több játéklehetőséget kapok. Reméljük, hogy ez továbbra is így lesz.”

…a családról
„Ők a mindenem. Hatan vagyunk a családban: anya, apa, a három testvérem és én. Két nővérem van, Lilla 32, Lídia 26 éves, az öcsém pedig 2010-es születésű. Tősgyökeres nyíregyháziak vagyunk. Édesapám az ETO-nál, édesanyám pedig egy kft.-nél dolgozik. Az öcsém Győrbe jár iskolába és az ETO-ban futballozik, a két nővérem pedig Budapesten él. Lilla gasztroblogger, Lídia pedig hatodéves orvostanhallgató. Nagyon büszke vagyok rá, hiszen rengeteget kellett tanulnia. Gimnáziumi végzettségem van, jelentkeztem egyetemre, levelező szakra, de mivel hétvégén vannak az órák, amikor az edzések és a meccsek is, az első szemeszter után úgy döntöttem, hogy egyelőre befejezem. Meglátjuk, lehet, hogy még folytatni fogom. A nagyapám focizott az NBII-ben, édesapám megyei szinten játszott. Ha jobban megnézzük a pályán rólam készült képeket, gyakran kiöltöm a nyelvem, a család szerint ezt a nagyapámtól örököltem.”

…a válogatottról
„Az U17-es korosztályban, Törökország ellen hívtak be először a nemzeti csapatba, de azt követően nem igazán számoltak velem. A tizenkilenc éven alatti korosztályos csapatban megint több lehetőséget kaptam, és az U21-ben a legutóbbi 7-8 összetartáson rendszerint jelen voltam. Nagyon örülök, hogy az új szövetségi kapitány is számít rám. Mindent megteszek azért, hogy minél többször behívjanak. Ha valaki a válogatott tagja, annak magától értetődő, hogy minden tőle telhetőt megtesz a címeres mezben. Tisztában vagyok vele, hogy Dunaszerdahelyről is vezet út a felnőtt válogatottba, ahogy azt már többen is bizonyították, ez pedig nekem is a távlati céljaim között szerepel. Őszintén szólva, egyelőre még nem érzem magam azon a szinten, hogy megálljam a helyem a nívósabb nemzeti csapatok ellen is, de türelmes vagyok és tudom, hogy ha keményen dolgozom, akkor talán ez az álmom is valóra fog válni.”

…Istenről
„Keresztény családba születtem, hívő embernek tartom magam. Megpróbálok úgy élni, ahogy a szüleim tanítottak. Visszahúzódóbb, szerényebb srác vagyok a keresztény vallásomból is kifolyólag. A vallás befolyásolja a mindennapjaimat, próbálok úgy viselkedni, gondolkodni, tevékenykedni, ahogy azt a kereszténység kívánja. A csapaton belül tudjuk egymásról, kik azok, akik hasonló értékeket vallanak, de teljesen toleránsak, segítőkészek vagyunk egymással ebben a tekintetben.”

…az edzőkről
„Nyíregyházán a pályafutásom kezdetéről sok edzőt felsorolhatnék, akik segítették a fejlődésemet. Győrben az utánpótláscsapatokban rengeteg edzőm volt: Kovács Béla, Rozmán László, Ozoróczi Gábor, Csató Sándor, Jäkl Antal, Tóth László. Kiemelném Preszeller Tamást, aki az első győri évemtől kezdve a mai napig mindenben segített a pályán való fejlődésem érdekében. A felnőtteknél a Herczeg Miklós, Tuifel Péter páros alatt mutatkoztam be. Csató Sándor a felnőtteknél is volt a trénerem, Klausz Lászlónál is sok lehetőséget kaptam, de megemlíteném Antonio Muñozt és Tímár Krisztiánt. Utóbbi volt az eddigi pályafutásom legegyenesebb embere, szemtől szemben megmondta, mi az, ami nem tetszik neki a játékomban. Felfogtam a mondottakat, javítottam rajtuk és meg is kaptam a csapatkapitányi karszalagot, ráadásul akkoriban remekül ment a játék. Hálás vagyok neki emiatt, mindenképpen a karrierem egyik legmeghatározóbb szakvezetőjéről van szó. Sok edzőt kiemelhetnék, csak remélni tudom, hogy senkit sem hagytam ki. Viszont a legjobb edzőm egyértelműen édesapám volt, aki már kiskoromtól kezdve, napi szinten külön gyakorolt velem, neki köszönhetem a legtöbbet. A válogatottnál Preisinger Sándor volt az első, aki meghívott. Az U21-es csapatban Gera Zoltán szövetségi kapitány szinte mindig számolt velem. Szélesi Zoltán személyében új szakvezetője lett a huszonegy éven alatti gárdának, és nagyon örülök, hogy ő is számít rám.”

…a gólörömről
„A vallásomból eredően mindig két kézzel felmutatok az égre az egyes találataim után, köszöntetet mondva Istennek. Általában valakivel mindig megegyezek a csapatból, hogy a gólomnál ezen kívül még máshogy is ünneplünk majd, de ez még várat magára. Remélem, minél többször lesz alkalmam erre. A MOL Arénában szerzett első találatom remek érzés volt, ráadásul a meccs után tudtam meg, hogy a DAC történelmének egyik jubileumi gólját lőttem. Érett már a találat, hiszen ezt megelőzően eltaláltam már a kapufát, sőt több alkalommal csak kapusbravúr akadályozott meg az ünneplésben. Bennem van egyébként a góllövés, hiszen ahogy említettem, az U17-es korosztályos bajnokságban második lettem a mesterlövészek listáján. Egyébként minden évben sikerült eddig betalálnom, ezt jó lenne tartani.”

…a jövőről
„Szeretnék az előttünk álló hónapokban nagyon jó teljesítménnyel előrukkolni, gólokat szerezni, gólpasszokat kiosztani. Ha ez sikerülne, még én sem tudom, milyen jövő vár rám. Nyilván bizakodó vagyok, vannak terveim, céljaim, ide tartozik mindenképpen a válogatottban való szereplés és a még erősebb csapatba, bajnokságba való igazolás is. Ez még azonban a jövő zenéje, amíg a DAC játékosa vagyok, mindent megteszek a sárga-kék sikerekért. Nyilván csak akkor lehet tervezgetni a jövőt, ha itt jó teljesítményt nyújtok. Keményen dolgozom, ezért bizakodó vagyok.”