Zsolti, milyen érzés újra az Akadémián tréningezni?
„Nagyon jó, mivel az elmúlt két hónap nagyon hosszú volt, de szerencsére gyorsan eltelt. A kisfiam már mászik, jön-megy, így oda kell rá figyelni. A kapott napi edzésprogramot is teljesítettem. Tényleg nagyon örülök annak, hogy végre ismét a pályán lehetek, mert már nagyon hiányzott.”

Hogyan alakult, hogy vissza tudtatok térni Dunaszerdahelyre?
„Kaptunk egy munkaszerződéses papírt, amellyel zökkenőmentesen át tudunk jönni a határon. Elég csak azt és a személyi igazolványunkat felmutatni, nagyon készségesek a határőrök. Így semmi akadálya annak, hogy itt gyakorolhassunk, mert az otthoni futás már kezdett kicsit szenvedéssé válni. Az Akadémián kényelmesen edzhetünk a csapattársaimmal, ami szintén fontos, hiszen már nagyon hiányzott a közösség is.”

Mióta tartózkodtok az Akadémián?
„Szombaton kezdtük el az edzéseket, hat-hét játékossal. Ma már tizenhat mezőnyjátékos volt itt, így a csoportos gyakorlásokat is el tudtuk kezdeni.”

Mennyire „dadogott” a labda ennyi kihagyás után?
„Nekem szerencsém volt, mert például a szüleimnél is gyakran tudtam füvön gyakorolni. Van kilenc labdám, vettem bójákat, így edzhettem. Öt percnyire onnan van egy pálya, oda is ki szoktam járni, így nem tompult a labdaérzékem, de azért a csapatedzés teljesen más, mint az egyéni gyakorlás.”

Várhatóan ezen a héten határoznak arról, hogy folytatódhatnak-e a bajnoki küzdelmek. Te milyen döntést szeretnél?
„Remélem, hogy a folytatás mellett döntenek, hiszen a pályán szeretnénk befejezni a bajnokságot. A számunka nagyon fontos kupasorozatban csak egy lépés választ el minket a döntőtől, amelyet szeretnénk megnyerni. De tisztában vagyunk vele, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen majdnem három hónapot hagytunk-hagyunk ki. Mindenkinek fel kell készülnie egy mentálisan és fizikálisan is nehéz időszakra, ha szerda-szombat ritmusban fognak zajlani a mérkőzések. Minden egyes játékosra nagy szükségünk lesz, hiszen kemény megmérettetésnek ígérkezik a heti két 90 perc.”

Hétvégén újra elindultak a német Bundesliga küzdelmei és a szakkommentátorok több alkalommal is elmondták, hogy nézők nélkül nem az igazi a színvonal. Mennyire lenne fura és nehéz, ha itt is közönség nélkül zajlanának a találkozók?
„Bárki bármit mond, a nézők nélküli foci nem az igazi. Én is néztem a német élvonal találkozóit, és olyan érzésem volt, mintha egy harmadosztályú összecsapást követnék figyelemmel – hiába volt a pályán a Bayern vagy a Lipcse. Nem érzékeltem azt az intenzitást és gyorsaságot, amit nézők előtt mutatnának a játékosok. Semmiképpen sem lesz könnyű nekünk, hiszen a szurkolóink nagy motivációt jelentenek számunkra otthon és idegenben is. Fel kell erre készülni fejben, de ez nem lehet semmire sem kifogás, hiszen minden meccsen nyerni akarunk. De ugyanakkor azt is tudjuk, hogy veszélyes ez a vírus, és hogy az egészség a legfontosabb.”