A DAC mezében abszolvált bajnoki és kupamérkőzések számát illetően már a 150-es határt is átlépted. Milyen érzés ez számodra?
„A büszkeség, boldogság és az élmények az a három szó, ami ezt a számot hallva először az eszembe jut. Az érkezésem óta sok barátra tettem szert itt és egy kiváló csapat tagja lehetek, amellyel három ezüstérmet is szereztünk. Már csak a bajnoki cím hiányzik. Büszke vagyok, hogy a DAC színeit képviselhetem.”

Azoknak az együtteseinknek is a tagja voltál az elmúlt évek során, amelyek több klubcsúcsot állítottak fel, például a megszerzett pontok, a lőtt gólok, vagy a sorozatbani európai kupaszereplések tekintetében. Melyek voltak számodra az elmúlt öt esztendő legemlékezetesebb pillanatai?
„Nem egyszerű választani közülük. Talán az első csallóközi idényem első felét mondanám, amikor is Bernd Storck irányításával kiváló csapat jött össze. Sajnos akkoriban a gyakori sérüléseim miatt nem játszottam rendszeresen, de az öltözői hangulat és a csapattársaim minősége magával ragadó volt. Meg kell említenem az Adrian Guľa irányítása alatt abszolvált szezont is, amely során végig a bajnoki aranyért harcoltunk. Kiemelném a bajnokság végkimenetelét végül nagyban befolyásoló Slovan elleni hazai összecsapást, amelyen bár vereséget szenvedtünk, mégis hatalmas élményként maradt meg bennem, hiszen a szurkolók hihetetlen hangulatot teremtettek. Olyan érzésünk volt, mintha az egész régió mindig is erre a kilencven percre várt volna. Ők is és mi is megérdemeltük volna a bajnoki címet, de ilyen a futball, ez már a múlt. Nemcsak az említett meccs, de az egész idény rendkívül pozitív volt, egy ihletett formában futballozó Nikola Krstovićcsal bárkit képesek voltunk legyőzni. Nagyon kemény munkával jutottunk el oda, ahol akkor voltunk. Természetesen a legemlékezetesebb pillanatok közé sorolom azt is, amikor felhúzhattam a DAC csapatkapitányi karszalagját, ami óriási megtiszteltetés számomra. Tavaly érzésem szerint sikeresen teljesítettem is a küldetést és bár az utolsó pillanatban, de kijutottunk az európai kupaporondra.”

És mi volt a legjobb európai kupaélményed?
„Amikor Guľa vezetőedző irányításával a román FCSB állította meg a menetelésünket. Mindannyiunk úgy érezte, hogy nagyon közel voltunk a komoly eredményhez, főleg hazai pályán voltunk jobbak a bukarestieknél. A szurkolóink ismét parádés hangulatot teremtettek, mi pedig a pályán bizonyosodhattunk meg arról, hogy semmivel sem voltunk rosszabbak egy nagycsapatnál. Ugyanez mondható el a Partizan Belgrád elleni párharcról is. Közel voltunk a továbbjutás kiharcolásához. Épp ezért szeretnénk minden évben kijutni az európai kupasorozatokba, hogy hasonló összecsapásokat abszolválhassunk. Természetesen nem könnyű a szezon elején megütközni ezekkel a komoly minőséget képviselő együttesekkel, amikor még csak kevés találkozó ment le a bajnokságból, így még nem tudtuk felvenni a megfelelő ritmust. Példaként fel lehet eleveníteni a grúz Dila Gori elleni összecsapásokat is, amelyet még a pontvadászat kezdete előtt abszolváltunk, az ellenfelünk pedig a bajnoki küzdelmek közepén járt. Ez látható is volt a pályán.”

Egyénileg melyik volt a legjobb idényed? A tavalyi után például beválasztottak a szezon álomcsapatába is…
„Szerintem a legjobb félszezonom a tavalyi, a 2023/24-es idény őszi fele volt, augusztustól decemberig. Ha az egész évadot kellene venni, akkor a 2022/23-ast mondanám, Guľa szakvezető irányításával. Az volt az első olyan szezonom, amikor szárnyvédőként futballoztam és bár nem voltak kiemelkedő számaim, hoztam egy állandó magas szintet.”

Öt éve futballozol Dunaszerdahelyen. A szurkolók beválasztottak az elmúlt tizenegy esztendő legjobb tizenegyébe, amivel kimutatták irántad a tiszteletüket és az elismerésüket.
„Őszintén szólva, nem igazán számítottam rá. Az emberek döntésére bízom, hogy megérdemeltem-e vagy sem ezt a kitüntetést. Igyekszem mindig mindent beleadni a pályán és szeretnék komoly sikert elérni a DAC-cal. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a szurkolók beszavaztak a legjobb tizenegybe, remek érzés és talán a jól végzett munkám visszaigazolását is jelenti. Olyan nevek mellé kerültem, akik nagyban segítették a beilleszkedésemet, nélkülük biztosan nem tartanék itt. Eric Davis, Kalmár Zsolt, Schäfer András, Martin Jedlička és Nikola Krstović is remekül fogadtak engem és sokat is segítettek. Büszke vagyok, hogy a szurkolói szavazáson bekerültem közéjük.”

Több pozícióban is megfordultál már sárga-kékben és talán elmondhatjuk, hogy a sokoldalúságod az egyik legnagyobb előnyöd, minden edző kedveli a hasonló képességű futballistákat. Voltál már jobb- és balhátvéd, szélső, középpályás, sőt csatár is – a kapusposzton kívül minden sorban megfordultál. Hol érzed magad a legjobban?
„Mindenképpen szárnyvédőként. A sok pozíciócsere komoly kihatással volt a pályafutásomra és tulajdonképpen az egész életemre is, de mindenképpen a felfutó szélső védő a leginkább kedvelt helyem a pályán. Teljesen mindegy, hogy a jobb vagy a bal oldalon kapok szerepet.”

Fiatal szélsőként érkeztél, mostanra pedig a jelenlegi játékoskeret egyik legtapasztaltabb tagja lettél. A világ labdarúgásában is megfigyelhető a trend, hogy az egyre idősödő támadójátékosok folyamatosan hátrébb kerülnek a pályán. Te azért még nem vagy annyira öreg…
„Huszonöt éves koromban kezdem el a szélsővédő pozíciójában is szerepelni, ami nem volt számomra újdonság, hiszen Spanyolországban már egy szezont futballoztam ebben a szerepkörben, konkrétan jobbhátvédként pályafutásom egyik legtermékenyebb idényét zártam. Viszont akkoriban még fiatalabb voltam, nem igazán éreztem magam otthon a védelem szélén, a szívem folyamatosan vitt előre, mindenáron gólokat akartam szerezni. Idővel azonban egyre több mindent megértettem, tanultam és a legfontosabb, hogy élvezzük a futballt. Most már nem mennék vissza a szélső pozíciójába, jól érzem magam szárnyvédőként.”

Gondoltad volna 2020 nyarán, hogy öt év múlva is még Dunaszerdahelyen fogsz játszani? A mai modern labdarúgás világában nem megszokott, hogy valaki ennyi időt lehúzzon egy csapatnál.
„Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig maradok. Amikor valaki családias környezetet és segítőkész csapattársakat talál az új állomáshelyén, akik önbizalmat adnak, akkor könnyebb úgy dönteni, hogy hosszabb ideig is egy helyen marad és meghosszabbítja a szerződését. Ez komoly döntés volt, hiszen szeretnék egy nagy trófeát nyerni a klubbal. A csapat mindenképpen jobb lesz a következő idényben, mint a mostaniban és azt várom, hogy előbb-utóbb az a bizonyos komoly siker is jönni fog.”

Többször is említetted, hogy a legszebb emlékek közül több is a szurkolókhoz és az általuk megteremtett parádés hangulathoz kapcsolódik. Hogyan érzel velük kapcsolatban?
„Mindig remek érzés odahaza, előttük futballozni. A hétvégén a Kassa látogat hozzánk, biztos vagyok benne, hogy teljesen más meccsen játszik majd a két csapat, mint legutóbb keleten. Nem tudom ezt megmagyarázni, te a teljesítményünk teljesen más otthon és idegenben. A szurkolók támogatása legalább tíz százalékkal megnöveli az energiaszintünket és a sebességünket, ami mindent megváltoztat. Ez persze nem csak ránk vonatkozik, minden labdarúgó így van ezzel. Szeretnénk boldoggá tenni a régiót, mindig jól esik boldog arcokat látni a városban.”