Ezúttal gólt ugyan nem szerzett, ám így is a figyelem középpontjában állt. Szarka Ákos először lépett pályára Tomáš Kóňa ellen az ominózus szenyicei mérkőzés óta, amikor eltörte Kóňa lábát. Az összecsapás előtt férfiasan kezet fogtak egymással, és a háromgólos győzelem után a DAC játékosa volt elégedettebb.
Ákos, mi volt a győzelem titka?
„A mérkőzést relatíve könnyen nyertük meg. Személy szerint nekem úgy tűnt, hogy nagyobb könnyedséggel játszottunk a szenyiceieknél és Pavlík öngólja lendületet adott nekünk.”
Éreztél valamiféle plusz motivációt az elmúlt hónapokban történtek miatt?
„Nem mondanám, mert otthon, a saját közönségünk előtt játszani maga egy nagy motiváció. Ráadásul szerettük volna megszakítani a szenyiceiek kilenc mérkőzés óta tartó veretlenségi sorozatát.”
Hogyan láttad a gólokat?
„Az első elég szerencsés volt, Mate Turňa beadását a dezorientált Pavlík lőtte a saját kapujába. A másik egy standardszituáció után esett, mikor Šeďa Štepanovský befutott a védelem mögé, és Horváth Bélától kiváló passzt kapott. Ki kell emelnem, hogy Šeďa is remekül csinálta. A harmadik gól Rolo pimaszságát mutatta meg. A félpályán kibökte a védőtől a labdát, és maga ment kapura. Nem láttam, hogy jutott a labda a hálóba, de az a fontos, hogy ott kötött ki. Az ő találata után már tudtam, hogy ez a meccs a mienk.”
Sűrű ködben folyt a mérkőzés, ami megnehezítette a játékosok dolgát is.
„A köd elég sűrű volt, néha nem láttam el a saját kapunkig sem. A körülmények viszont mindenki számára egyenlők voltak.”
Először volt a karodon a csapatkapitányi karszalag. Hogyan került hozzád és mit éreztél?
„Láttam, hogy Straka Gabi a földön fekszik. Fel akartam segíteni, és akkor levette a karszalagot, ráhúzta a kezemre, és valami ilyesmit mondott: „Itt van, kölyök”, majd rám mosolygott. Először történt velem ilyen. Örültem neki, de a teljesítményemet nem befolyásolta. Csapatként játszottunk jól, megküzdöttünk a győzelemért, és a három pontot megérdemelten tartottuk otthon.”
