Samo, hogyan láttad a kapuból a zsolnai összecsapást?
„Úgy gondolom, mindkét csapat egy kicsit eltérő stílusban futballozott, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Ugyanazzal a játékrendszerrel próbálkoztunk, mint amelyet Zólyombrézón mutattunk. Ez a több labdatartáson alapult, aki képes volt jól kijátszani a letámadást, az hosszabb ideig birtokolhatta a labdát, az ellenfélnek pedig ezáltal többet kellett futnia. A találkozó nem hozott sok lehetőséget, így a nézők számára talán nem volt egy szemet gyönyörködtető összecsapás, de örülünk a győzelemnek.”

A hétvégén végleg eldőlt, hogy a tabella második helyén fejezzük be a szezont. Mik az érzéseid ezzel kapcsolatban?
„Azzal a céllal vágtunk neki a meccsnek, hogy annak ellenére is nyerni szeretnénk, hogy a bajnoki cím megszerzése nem a mi kezünkben van. Képesek voltunk megszerezni a három pontot, még ha kicsit keserédes ízű is ez a siker. Viszont ezt is meg kell ünnepelnünk, hiszen egész héten azért hajtunk, hogy a hétvégén a győzelmi kiáltásunktól lehessen hangos az öltöző.”

A Slovan elleni vereséget követően bizonyosan kicsit más volt a Zsolnára való felkészülés, főleg mentális szempontból. Kifejtenéd, miben?
„Tényleg nem volt egyszerű, fel kellett dolgoznunk a kudarcot. Semmiképpen sem olyan volt, mint más meccsek után, amikor hétfőn elölről kezdünk mindent. Keddig, sőt szerdáig kavarodtak bennünk az érzések. Talán ez szombaton meg is látszott, itt-ott hiányzott egy lépés, későn érkeztünk a párharcokba, a középpályán a szokottnál is idegesebbek voltunk. A küzdőszellemünknek köszönhetően azonban átlendültünk ezen, így ennek köszönhetően is három ponttal távoztunk.”

Rögtön az első percekben ébernek kellett lenned, a Zsolna jól kezdte a mérkőzést…
„Talán még a vereség utóhatása volt, hogy nehezebbnek éreztük a lábainkat, ráadásul műfüvön futballoztunk. Nem akarom erre kibeszélni magam, de az élőfűvel összehasonlítva kicsit érezhető a különbség, amit én is tapasztaltam. Mindenhova később értünk oda, ebből fakadtak a hazai lehetőségek, többször is veszélyeztetni tudtak.”

Milyen érzés volt visszatérni Zsolnára, a nevelőklubod pályájára? A mérkőzésen a családtagjaid is jelen voltak…
„Más volt, mint a többi meccsen. Nagyon jól ismerem a zsolnai környezetet és már a bemelegítés során mondtam az edzőnek, hogy hol máshol mehetne jól a védés, ha nem itt, ahol felnőttem és ahol tíz évet futballoztam ezen a pályán. Jól éreztem magam, kiélveztem az összecsapást. Örülök a győzelemnek és annak is, hogy egy újabb kapott gól nélküli találkozót hoztam le.”

A meccs alatt volt valamiféle információtok arról, hogy áll a Slovan besztercebányai mérkőzése?
„A félidei szünetben kaptunk egy hamis információt a vezetőedzőtől, amely szerint az égszínkékek 1:0-s hátrányban vannak, hogy motiváljon minket, mivel nem tetszett neki az első félidőben nyújtott teljesítményünk. Egyébként nem oldottuk, igyekeztünk mindenképpen gólt szerezni, még vannak teljesítendő céljaink az idény végéig.”

Elhittétek a vezetőedzőnek, hogy a hátrányban van a Slovan?
„Nem volt időm megnézni a telefonon az állást, de nem igazán tűnt realitásnak. Az edzőnek azonban mindig hinni kell, bár ezek után már nem is tudom… (nevet).”