A Dunaszerdahely kapusedzője, PAVOL HRNČIARIK, aki két egykori tanítványának is segített bekerülni az öt legjobb európai bajnokság egyikébe, bízik benne, hogy: Popović lehet a következő

A sportnyilvánosság a bajnoki címek, trófeák vagy a díjak száma alapján ítéli meg az edzőket. Aki az első, az a legjobb! Viszont már az edző szóból nyilvánvaló, hogy a tréner fő dolga a játékosok edzése, illetve egy bizonyos szintre való, gyakorlás általi eljuttatása. Ezért is sok szakértő az alapján ítéli meg a trénereket, mennyi futballistát voltak képesek annyira feljavítani, felfejleszteni, hogy sztárok váljanak belőlük.

A kapusedzők dolga nehezebb ebből a szempontból, mivel kisebb számú játékossal foglalkoznak, így statisztikailag is kisebb a valószínűsége, hogy a védenceikből sztárok lesznek. Ennek ellenére olyanok is szerepelnek a Niké Ligában, akik képesek voltak magasabb szintre emelni a kapusokat. Az egyik ilyen személy az FC DAC 1904 Dunaszerdahely alkalmazásában álló Pavol Hrnčiarik.

A SRÁCOK ÉRDEME

A Puhóból (Púchov) származó tréner még nem tudja, hogyan ízlik a bajnoki cím elhódítása után elfogyasztott pezsgő. És bár mindössze 39 éves, már két olyan hálóőrrel is együtt dolgozhatott, akik eljutottak a legszínvonalasabb öt európai bajnokság egyikébe. A múltban a pozsonyi Slovannál Dominik Greifet (RCD Mallorca) fejlesztette, a Maccabi Tel-Aviv együttesénél pedig Daniel Peretz (Bayern München) fejlődését segítette. „Ez elsősorban a srácok érdeme. Büszke vagyok rá, hogy az útjuk során segíthettem nekik, de a jó alapanyag nélkül a kapusedző akár szét is szaggathatja magát. Amikor látom őket védeni, egy kicsit büszke is vagyok. Viszont annyit illene hozzátennem, hogy Dominik fejlődésében nagyobb szerepet játszottam, Danielt csak nagyon rövid ideig, mindössze nagyjából félévig edzettem. Azonban mindkettőjükkel kapcsolatban vagyok és ha manapság is kikérik a véleményem, az egyfajta elégedettséggel tölt el. Mindketten különbözőek, de a saját célirányosságukkal harcolták ki a sikert. Ez a közös bennük. Nem véletlen, hogy ott vannak, ahol” – mondta Pavol Hrnčiarik, aki hat évig dolgozott együtt a szlovák hálóőrrel, Dominik Greiffel. „Fél éve voltam a Slovanban, ahol idősebb Alexander Vencellel dolgoztam együtt a klub ifjúsági részlegén. Egy nap egy magas, vékony srác jött el az edzésre, nagy szemekkel. Megkérdeztem tőle, ki ez a srác. Ő azt válaszolta, hogy Greif és azért nem láttam őt fél évig, mert betegségekkel és sérülésekkel küzdött. Mellette tanultam meg odafigyelni a szükséges részletekre. Egy fejjel magasabb, de gyorsabb és dinamikusabb is volt a kortársainál. Felismertem, hogy olyan, mint egy pók, a védés után képes gyorsan felállni és máshova helyezkedni. Ez a mai napig egyfajta első jelként szolgál számomra, ha felismerjük: Figyelem, ez a srác nem hétköznapi képességekkel rendelkezik! Amikor kiderült, hogy a felnőtt csapathoz való átmenetet követően könnyedén kezelte a rá nehezedő nyomást, elsőként az jutott eszembe, hogy ő az öt legjobb európai bajnokság egyikébe való kapus” – magyarázta.

És hogyan ismerte meg Daniel Peretzet? Lényegében kerülőúton. Amikor eljött a pozsonyi Slovantól, Thaiföldre távozott edzőnek és csak onnan került Izraelbe, ahol egy tehetséges kapussal kezdte meg a közös munkát, aki végül a hazája elsőszámú hálóőrévé vált. „Egyszer figyelemmel követtem a Maccabi Tel-Aviv egyik mérkőzését és láttam, milyen taktikai hibát követett el Daniel, ami végül egy bekapott gólhoz vezetett. Az egész szituációt kielemeztem, az ő megoldását összehasonlítottam a legjobb kapusok megoldásaival és az anyagot elküldtem Vladimir Radenkovićnak, akit a Slovan együtteséből ismertem, és aki abban az időben a Maccabi segédedzőjeként dolgozott. Ő ezt megmutatta Danielnek és a következő mérkőzésen hasonló szituáció ismétlődött meg. Viszont ő már megoldotta a helyzetet, pontokat mentve ezzel a Maccabi csapatának. Röviddel ezt követően a sportigazgató felhívott egy állásajánlattal, így Izraelben kötöttem ki. Talán első ránézésre Daniel nem olyan tehetséges, mint Dominik, nem tűnik ki a magasságával, de nagyon erős és dinamikus. Több, mint hetven méterre is képes kirúgni a labdát, ebben a tekintetben Edersont is megközelíti. Főleg azonban elképesztően gyorsan szívja magába a részleteket. Mindig valami újra van szüksége. A vele töltött hat hónap egy egész évnek tűnt, mert nap mint nap új információkat kért. Órákat ültünk a videó előtt és töltöttünk a pályán a hagyományos edzéseken kívül” – ecsetelte a légiós tapasztalatait Pavol Hrnčiarik.

OBJEKTÍV ADATOK

Thaiföld és Izrael érintésével a Közép-Vágmentéről származó Hrnčiarik visszatért Szlovákiába, 2022 nyarán Dunaszerdahelyen lett kapusedző. Jelenleg Aleksandar Popović a sárga-kékek elsőszámú hálóőre. Nemcsak az ő fejlesztésénél indul ki Pavol Hrnčiarik azokból a tapasztalatokból is, amelyeken a Dominik Greiffel és a Daniel Peretz-cel való együttműködés során szerzett. „A nyár folyamán Dominik néha ellátogat hozzánk a szezon előtti felkészülés keretén belül, ez pedig mindig nagyon jó impulzus Aleksandar számára. Megszokott dolog a legjobbaktól tanulni. Ahogy Aleksandar fejlődhet a televízióban Ter Stegent, Oblakot és a többieket figyelve, Greiftől is tanulhat, ráadásul személyesen. Természetesen mindketten mások, de a tehetség összeköti őket” – húzta alá Pavol Hrnčiarik.

Az az igazság, hogy egy nem túl eredményes ősz áll a Dunaszerdahely mögött, amely Aleksandar Popović teljesítményének a visszaesésében is megmutatkozott. Képes lesz a szerb hálóőr visszahozni a korábbi sikeres időszakát? „Aleksandarral közösen az volt a feladatunk, hogy ne pánikoljunk és hogy részleteiben kielemezzük az egész szituációt. Az én véleményem ugyanis szubjektív és nem objektív, mivel nap mint nap vele dolgozom. Csak az adatok objektívek. Ha valami nem működik, akkor az adatokra támaszkodom. Semmi másra. Ezért úgy döntöttünk, hogy összehasonlítjuk 2024 tavaszát és őszét. Attól függetlenül, hogy Aleksandar elégedett lesz-e az elemzés eredményével. Ki akartuk deríteni, hogy az év első felében miért érezte remekül magát és a másodikban már miért nem” – fejtette ki a beszélgetés során a véleményét Pavol Hrnčiarik és azonnal egy olyan fájlt nyomot a kezünkbe, amely rengeteg adatot tartalmaz és amelyben a védence az utolsó csavarig kielemzésre került. Az ujjával az egyes adatokra mutogatott. „Kidolgoztuk az adatokat és az abból megszerzett tudást beépítettük az edzésfolyamatba, hogy ismét fejlődhessen. A játék minden egyes aspektusát kielemeztük. Megneveztük azokat a dolgokat, amelyek nem jók. Megtudtuk, hogy romlott a helyzetek hárításában. De a kevésbé sikeres időszak ellenére a lábbal való játék abszolút minden egyes vonatkozó statisztikájában fejlődött. Ez szintén egy fontos megállapítás. Néha ugyanis lehet olyan érzése az embernek, hogy nem megy a védés, de az adatok azt mutatják, hogy bizonyos aspektusokban fejlődik az illető. És azt se felejtsük el, hogy Aleksandar rendelkezik a második legmagasabb számú kapott gól nélküli mérkőzéssel és övé a második leghosszabb góltalansági sorozat is. Akárcsak az előző idényben” – állapította meg Pavol Hrnčiarik, mi pedig ezt követően nekiszegeztük a kérdést, bízik-e abban, hogy Aleksandar Popović Dominik Greif és Daniel Peretz nyomdokaiba léphet? „Igen, bízom benne. Ha jobban belegondolok, amennyiben nem hinnék benne, hogy a legjobbak közé kerülhet, talán nem is akarnék együtt dolgozni vele” válaszolta.

AMIKOR KEANE FELHÍV

Pavol Hrnčiarik manapság élvezi a dunaszerdahelyi szerepvállalását. A külföldön töltött évek után boldog, hogy ismét Szlovákiában dolgozhat. A légiós tapasztalatai nélkül azonban nem tartana ott, ahol ma. Thaiföld és Izrael nem csak egy széljegyzetet jelentenek az életrajzában. „Óriási iskola volt, a munka és az emberi oldal tekintetében is. Bedobtak a mély vízbe és úsznom kellett. Azzal az alapanyaggal kellett dolgoznom, amely ott volt. Emellett a vezetőedző és a kapusom is más mentalitással rendelkezik…” mondta a Dunaszerdahely kapusedzője, akinek nemrég lehetősége nyílt visszatérni Izraelbe. Ismét a Maccabi Tel-Aviv vezetőségében található emberek szerették volna alkalmazni. „Ma azonban itt dolgozom és elégedett vagyok, de örültem az érdeklődésnek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem töltött el boldogsággal az akkori vezetőedző és az ír labdarúgás legendája, Robbie Keane megszólítása. Ez a legjobb visszajelzés azt illetően, hogy nem felejtették el a Maccabinál végzett munkámat” – jegyezte meg.

Dunaszerdahelyen is a legjobb visszajelzéseket kapja. Amikor először Adrian Guľa vezetőedző, majd később utódja, Xisco Muñoz is távozott az együttestől, csaknem az egész tréneri stáb kicserélődött. Pavol Hrnčiarik helye azonban megingathatatlan volt és ma is Branislav Fodrek edzői stábjának a tagja. „Nagyra értékelem a klub bizalmát, szeretnék továbbra is keményen dolgozni a DAC érdekében. Az ember azonban nem elégedhet meg és nem dolgozhat úgy, hogy a vezetőség megváltoztassa a véleményét velem kapcsolatban” – említette meg.

Talán a mezei szurkolóknak első pillantásra nem úgy tűnik, de nem könnyű megmaradni egy olyan klubnál, mint a DAC, amely az ország legjobbjai közé tartozik. Különösen a Szlovákiában található erős kapusedzői konkurencia mellett. Elég megemlíteni Miroslav Semant, e szakma legendáját, aki Zólyombrézóban (Podbrezová) dolgozik és például Martin Dúbravkát is kinevelte. Aztán ott van még ifj. Ján Mucha a pozsonyi Slovannál, aki mögött csodálatos kapuskarrier áll. A nagyszombati Pavel Kamesch neve is jól hangzik, a Miloš Volešák nevével fémjelzett zsolnai kapusiskola is kiváló és arról sem szabad elfeledkeznünk, mennyi remek hálóőrt nevelt ki Ľuboš Hajdúch Rózsahegyen (Ružomberok). És még folytathatnánk a sort… „Igyekszem a saját utamat járni, amiben hiszek. Ugyanakkor hajlandó vagyok bárkivel elbeszélgetni róla. Az alap, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy fejlesszük a tanítványainkat. Egyszer az idősebb Alexander Vencel mondott nekem egy kiváló gondolatot: Légy nyitott, légy figyelmes, az előkészítő korosztály edzője is fejleszthet… Igaza volt. Bárhol inspirációra lelhetünk, például a futsalban vagy a kézilabdában is. Ezért követem figyelemmel az összes kollégát, de ez még nem azt jelenti, hogy mindent át is veszek tőlük. Az első helyen mindig a kapus fejlesztése áll. A hálóőrök nevelésében tényleg jók vagyunk Szlovákiában. Nem mindegyik kapusedző dolgozik kiváló körülmények között, de a kapusok teljesítménye a munkájuk képét tükrözi. Hiszen mondják meg, melyik klubnál gyenge pont a kapusposzt?” – tette fel a költői kérdést Pavol Hrnčiarik és az igaz válasz úgy szól, hogy egyiknél sem.

A TUDATLANSÁGBÓL FAKADÓ FÉLELEM

Ha megkérdezik bármelyik kapust, akit Pavol Hrnčiarik edzett, mindegyikük kiemeli a részletekre való odafigyelését. „Egyszer egy tréner azt mondta nekem, hogy a félelem a tudatlanságból fakad. Ezért igyekszem úgy felkészíteni a kapusokat, hogy a mérkőzés előtt tudják, mi vár rájuk, így csak saját magukra kell összpontosítaniuk” – mondta Pavol Hrnčiarik, aki a játékos-pályafutása során paradox módon csak a második ligáig jutott. Mindenképpen kevesebbet ért el, mint a konkurens klubokból fentebb említett kollégái. A Ligetfalu (Petržalka) volt a legfelső állomás. „Már fiatalon úgy döntöttem, a tanulás és az edzés útját követem, hogy beteljesítsem a csúcsfutballról szőtt álmaimat. És mi hiányzott ehhez? Nem tudom… A múltban máshogy zajlottak az edzések, mint most, amikor a részletekre is nagy figyelem hárul. Talán pont a tudatlanságból fakadó félelemmel vágtam neki a mérkőzéseknek és a kapuban emiatt nem voltam önmagam” – zárta a mondandóját Pavol Hrnčiarik.

AZ EGYKORI SZTÁRTANÍTVÁNYAI PAVOL HRNČIARIKRÓL:

DOMINK GREIF (RCD Mallorca): „Remek ember és edző. Az ifjúsági csapatban kezdett el foglalkozni velem 16 éves koromban. Közös erővel egészen a felnőtt együttesig jutottam. A folyamatos érés nehéz pillanataiban sokszor nemcsak edző, de lényegében egy újabb szülő volt számomra. Ennek is köszönhetően vagyunk szoros kapcsolatban, családi barátnak tekintem őt. Az edzésmódszerei különböznek a hagyományosoktól. Az együttműködésünk során új, modern nézeteket és módszereket hozott. A részletekre való odafigyelési hajlama gyakran hozott ki a béketűrésemből.”

DANIEL PERETZ (Bayern München): „Intenzív félszezont éltünk át Pavollal közösen, amely során sok mindenre megtanított. Nemcsak a játékos-edző szintjén voltunk jó kapcsolatban, de a magánéletben is, mert nemcsak a saját munkájában tartozik a legjobbak közé, hanem emberként is. Keményen dolgozik magán és az elemzések alatt a figyelme képes a legkisebb részletekre is kiterjedni. Sok időt töltöttünk közösen a videófelvételeket nézve, a gyakorlások előtt és után is személyesen foglalkozott velem. Az ellenfelek kielemzésében is remek volt. Folyamatosan feszegette a határaimat, minden pillanatban maximális minőséget követelt. Nagyban segítette a fejlődésemet.”

KICSODA PAVOL HRNČIARIK

- 1985. november 11-én született Vágbesztercén (Považská Bystrica), de Puhóból származik.
- A sportág alapjait Puhóban sajátította el, később védett a Récse (Rača), a Lednicróna (Lednické Rovné) és a Ligetfalu színeiben is.
- Kapusedzőként a pozsonyi Slovannál kezdett el dolgozni az id. Alexander Vencellel, 2015. január 1-től az A-csapathoz került, ahol Miroslav Königet váltotta.
- 2018 januárjától 2021 nyaráig Thaiföldön, a True Bangkok United együttesénél dolgozott, 2022 tavaszát az izraeli Maccabi Tel-Aviv gárdájánál töltötte.
- Dunaszerdahelyen 2022 nyarától tölti be a kapusedző posztját.

Forrás: Vladimír Pančík, Šport napilap, 2025. február 14., 18. oldal