Klubunk meghatározó személyiségei közül többen is február hetedik napján látták meg a napvilágot. Ma ünnepli 71. születésnapját a sikeredző, Pecze Károly, aki 1985-ben a föderális élvonalba vezette együttesünket, és az 1986/87-es idényben a sárga-kékekkel elhódította a Csehszlovák Kupát. Szintén ma töltötte be 74. életévét Pecze egykori másodedzője, Dušan Abrahám is, míg Majthényi Lóránt a kerek hetvenesét ünnepli e jeles napon.

A Doborgazról származó Majthényi 1947. február 7-én született. Szülőfalujában indult a pályafutása, és a somorjai együttesen keresztül 1965-ben a pozsonyi Interbe került. Egészen 1974-ig védte a sárga-feketék kapuját a csehszlovák első ligában - az 1966/67-es és az 1967/68-as szezon kivételével, amelyeket a besztercebányai Duklánál abszolvált, sorkatonai szolgálatát töltve. 1975-ben érkezett a DAC-ba, és nem vagyunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy ő volt klubunk első igazi csillaga, komolyabb élvonalbeli tapasztalatokkal rendelkező játékosa. Az 1976/77-es évadban nagyban hozzájárult a kerületi bajnokság megnyeréséhez, feljuttatva együttesünket a divízióba. Három év múlva pedig részese volt az I. SZNL-ba való történelmi feljutást kivívó alakulatnak is. Az 1980/81-es szezon második felében a nemzeti ligában vitézkedő együttes játékos-asszisztense volt, Vladimír Hrivnák munkáját segítette. Összesen hét évig őrizte csapatunk kapuját. Az 1997/98-as idényben tért vissza Dunaszerdahelyre: Ladislav Škorpil másodedzője és kapusedzője volt. Ugyanebben a pozícióban segítette Szaban Tibor munkáját is 2002 őszén a második vonalban. Később kapusedzőként besegített az FK 2007 Dunaszerdahelynek is. Manapság Dunaszerdahelyen tölti a nyugdíjaséveit.

„Remekül érzem magam, élem a nyugdíjasok mindennapi életét. Érzem már az éveket, a hetven egy tényleg magas kor. Négy éve akasztottam végleg szögre a stoplist, nagyon odafigyelek az egészségemre. Szülőfalumban, Doborgazon van egy kis kertem, inkább oda járok. Emellett heti egy alkalommal úszni járok a barátaimmal a termálfürdőbe,” mondja a mai nap ünnepeltje. „Csodálatos időszakot töltöttünk a DAC-nál. Természetesen figyelem a csapat eredményeit, de csak távolról. Legtöbbször csütörtöktől vasárnapig a kertben vagyok, a meccs miatt nem éri meg hazajönni. Őszintén szólva, a mai futball már nem is érdekel különösebben. Túl sok az okoskodó a lelátókon, a csapatok pedig abban versenyeznek, kinél van többet a labda. Hiányoznak a gyorsabb támadások, melyeknek célja a mihamarabbi lövés, befejezés. Igaz, hogy ha nálad van a labda, akkor nem kaphatsz gólt, de szerintem ez nem az, amit a néző látni akar. Még nem láttam az új dunaszerdahelyi stadiont, de már várom, mikor készül el teljesen, és akkor szívesen eljövök megnézni,” teszi hozzá a friss hetvenes, a DAC történelmének egyik legjobb hálóőre.