Branislav Fodrek (DAC 1904): „Jól kezdtünk, gyorsan megszereztük a vezetést, de az ilyen találkozókon fontos a második gól is, amit sajnos nem sikerült belőnünk. Az első félidőben egyértelműen mi irányítottunk. A második játékrészre kicsit feléledtek a hazaiak, ami természetes volt, hiszen 0:1-es állásnál továbbra is érezték az esélyt. Tovább akartunk jutni, ami sikerült is és már előre tekintünk. Az ellenfélnek is megvan a maga minősége, fokozatosan a magasemberek is pályára kerültek, a Ligetfalu elkezdett kockázatot vállalni. Örülök, hogy sikerült kapott gól nélkül hozni a továbbjutást. Hazudnék, ha azt mondanám, ez a találkozó is olyan volt számomra, mint a többi, az itt átélt múlt és az emlékek örökre velem maradnak. De az ellenfél vezetőedzőjeként jöttem, minden energiámat a saját együttesemre összpontosítottam. Jó volt visszatérni és találkozni néhány olyan emberrel, akik már az én időmben is itt voltak. Viszont képes voltam felülemelkedni a dolgokon és számunkra a továbbjutás kivívása volt a fontos jöttünk. Szeretnék köszönetet mondani a hazai tábornak, amiért a lefújást követően a nevemet skandálta. Boldog vagyok, amiért nem felejtettek el. Továbbra is tisztelem a Ligetfalut mint klubot, a szép emlékek a részeim maradtak. Tisztában voltunk vele, hogy az élvonalbeli csapatok is gyakran megbotlanak az alacsonyabb osztályú ellenfelek otthonában. Az ilyen meccseket egyszerűen hoznunk kell, a végelszámolásnál csak a továbbjutás számít. Mostantól azonban már csak a szombati rózsahegyi összecsapásra koncentrálunk.”

Peter Mazan (Ligetfalu, másodedző): „Kicsit megilletődötten léptünk pályára, tudtuk, hogy a Dunaszerdahely mennyire minőségi együttes. Hátulról építkezve próbáltunk játszani, az ellenfél nem is igazán tudott komolyabb gólhelyzetet kialakítani, de jött az a beadás és egy fejest követően hátrányba kerültünk. A második játékrészre valamit megbeszéltünk és változtattunk, a második magas támadónk is pályára került, kicsit nyomás alá is helyeztük az ellenfelet. Az utolsó 15 perc arról szólt, hogy sikerül-e kiegyenlítenünk vagy az ellenfél szerzi meg a második gólját. Sajnos utóbbi következett be, de egyáltalán nincs miért szégyenkeznünk. Számunkra mindenképpen a bajnokság a fontosabb.”