Edzői értékelés:

Robert Klauss (DAC 1904): „Természetesen boldogok vagyunk, remek esténk volt. Hazai pályán nyertünk, és végre visszatérhettünk a saját stadionunkba. Öt hete nem játszottunk otthon, ezért már nagyon vártuk ezt a mérkőzést, és élveztük, hogy ismét a saját közönségünk előtt futballozhattunk. Az első félidő igazán meggyőzőre sikerült, remekül kezdtük a találkozót. Sok energiát mozgósítottunk, és már az első helyzetünkből gólt szereztünk, ami mindig jó kezdés. Ezután egyre magabiztosabbá váltunk, és rövid időn belül megszereztük a második, a harmadik, majd a negyedik találatunkat is. Így már fél óra elteltével kényelmes előnybe kerültünk. A második félidőben igyekeztünk takarékoskodni az energiánkkal, hiszen szerdán újabb mérkőzés vár ránk. Természetesen szerettünk volna még több gólt szerezni, de ez már nem sikerült. Egy találatot azért még elértünk, így ezzel is elégedettek lehetünk. Összességében remek este és nagyszerű mérkőzés volt. Büszke vagyok a fiúkra, amiért ilyen jól teljesítették a feladatukat. A Rózsahegy ugyanis egyáltalán nem könnyű ellenfél, hiszen általában jól védekezik. Az első, idegenbeli találkozónkon 1:1-es döntetlent játszottunk velük, és akkor is megmutatták, hogy erős csapatot alkotnak. Jól tudják, hogyan kell mélyen, zártan és passzívan védekezni, az ilyen védelem ellen pedig nem könnyű megtalálni a réseket. Nekünk azonban sikerült feltörnünk a védelmüket, ezért különösen büszke vagyok a fiúkra.”

Jaroslav Köstl (Rózsahegy): „Nehéz, nagyon nehéz mérkőzés volt. Szerettünk volna aktívan és bátran futballozni, és úgy gondolom, ez sikerült is. Nekünk volt a találkozó első helyzete, sajnos azonban olyan szituációkból jöttek a hazai találatok, melyekből egyszerűen nem szabadna gólt kapnunk. Az elsőnél, ha úgy tetszik, kettő a hat ellen alakult ki a helyzet, a második szögletből született, a harmadikat a saját labdakihozatalunkból kaptuk, a negyedik pedig egy saját támadásunkból indult. Tudtuk és láttuk, hogy az ellenfél rendkívül gyorsan vált védekezésből támadásba. Az első félidő olyan volt, mintha két különböző dimenzió csapott volna össze: kisfiúk álltak szemben a tankokkal. Természetesen az én felelősségem is az eredmény, hiszen aktív futballra törekedtünk, az ellenfél pedig kihasználta a lehetőségeit. Talán éppen ez jelentette a legnagyobb különbséget a két csapat között. Úgy gondolom, különösen a második félidőben nekünk is voltak az ellenféléhez hasonló helyzeteink. Mi azonban nem tudtuk ezeket értékesíteni, míg a másik oldalon higgadtan kihasználták a lehetőségeket. Gyakorlatilag szinte minden helyzetükből gólt szereztek. Másfelől viszont éppen ezért játszanak ezek a futballisták ezen a szinten, és ezért keresnek ennyi pénzt. Számunkra természetesen borzasztó ez az eredmény. Egyrészt a mérkőzés összképe miatt, másrészt azért, mert a végeredmény akár kedvezőbben is alakulhatott volna. A szünetben, négygólos hátrányban úgy gondolom, a csapat felállt, és volt egy olyan periódusunk, amikor akár szépíthettünk is volna. Lehetett volna 4:1 vagy akár 4:2 is. Tudjuk, hogy akkor is vereséget szenvedtünk volna, de egészen másképp festett volna a végeredmény. Elég megnézni a statisztikákat, azok is jól mutatják a különbséget. Az ellenfél a játékosai minőségének köszönhetően gólra váltja a helyzeteit, és a kapu valamelyik sarkába lövi a labdát. Mi hasonló helyzetben a lelátó tizenhetedik sorába rúgjuk. Ebben van igazán nagy különbség a két csapat között. Gratulálok a hazaiaknak! Nekünk pedig most a lehető leggyorsabban fel kell emelnünk a fejünket, és tovább kell lépnünk.”