Két győztes mérkőzéssel utaztunk a vasgyári csapat otthonába, hogy megküzdjünk a felsőházi részvételért. Ez abban az esetben lett volna minden matematikát mellőzően biztos, hogy legyőzzük a hazaiakat. Xisco Muñoz vezetőedző pont ebben a szellemben küldte pályára a csapatát, amelyben mindössze egy változás történt a múlt hetihez képest: ezúttal Dolček került a kezdőbe a sárga lapos eltiltását töltő Trusa helyére. Vendéglátóinknak is elemi érdekük volt a három pont begyűjtése ahhoz, hogy a felsőházban tölthessék a tavaszt, így izgalmas összecsapásra volt kilátás.

Szemerkélő esőben kezdődött a találkozó, melyet nem indítottak fejetlen rohamozással a csapatok. Andzouana lágy ívelését a mindössze negyedik bajnokiján védő Rehák húzta le a magasból, majd a 11. percben már komolyabb feladatot is adott a fiatal kapusnak: egy középpályán történt szép labdaszerzés után vette célba a rövid sarkot. Három perccel később Kováčik csúszott rá jó ütemben a labdára, ami azért volt fontos megmozdulás a részéről, mert ha nem teszi, Ramadan egymaga állt volna a kapussal szemen. A 15. percben Jürgens előtt adódott lehetőség, de a lövés nem az elképzeléseink szerint alakult.

„Mindenki itt van, mindenki tapsol” – hallatszott közben a vendégszektorból szurkolóink hangja, mégis a fehér mezesek váltak bátrabbá. Sanusi két veszélytelen próbálkozása után Kováčik lövése már kaput talált a 28. percben. Popovićról előbb még lepattant a labda, de szerencsére nem olyan messzire, hogy azt második próbálkozásra ne tudta volna megfogni. A 36. percben ismét a hazaiak kerültek közelebb a gólhoz: Bajo ívelése után Assinor fejelt kevéssel mellé. Aztán mi is adtunk egy kis munkát Reháknak: az első szögletünket Andzouana lövése zárta le, de a kapus a helyén volt.

A második játékrészre két cserével futottunk ki: Dolček helyett Yapi, Koné helyett pedig Barišić kapott lehetőséget. Lendületesen indult a félidő, rögtön az elején Vitális lapos gurítása ment el centikkel a jobb kapufa mellett, kicsivel később pedig Kováčik erős lövése vágódott sarokra a másik oldalon. A folytatásban a küzdelem dominált. Yapi már a büntetőterületen belül járva kereste Jürgenst, de Bartoš megelőzte az őt, még mielőtt mattolhatta volna a kapust. "Maďari za Dunaj!", azaz: "Magyarok a Duna mögé!"– kezdtek rá ekkor a hazaiak, amire egy hangos "Hajrá, Magyarország!" volt a válasz a csapatunkat elkísérő 126 sárga-kék drukkertől.

Valamivel nagyobb volt az iram, mint az első félidőben, de a hatékonyság és helyzetkihasználás tekintetében sajnos nem történt nagy változás. A végső megoldásokba rendre becsúszott a hiba, nemcsak nálunk, hanem a hazaiaknál is. A 66. percben Muñoz Gruszkowskit vette le a pályáról, aki helyett Mendez érkezett. A változtatásnak köszönhetően Andzouana magasabban folytatta a játékot. Több lett a veszély a támadásainkban, a 74. percben épp egy tőle érkező átadás után Jürgensnek nem sikerült a kapuba találni. Egy perccel később Dimun lábáról ment mellé a labda, majd újabb egy perc után ismét Andzouana próbálkozott, Rehák viszont védett.

A 78. percben egy nagy visszatérőt, a hosszú sérüléséből felépült Gavrićot köszönthettük a pályán, aki Ramadant váltotta. A mérkőzés hajrájában azonban a vasgyáriak álltak közelebb a gólszerzéshez. A 87. percben a csereként beálló Galčík tette meg azt a szívességet, hogy nem talált be, majd a legvégén szintén tőle indult egy komoly támadás, amikor Dimun önfeláldozó becsúszásának köszönhetően nem született gól. Popović viszont megsérült az esetnél, és végül vérző fejjel hagyta el a pályát, melyet később össze is kellett varrni, de a játék már amúgysem folytatódott, mert Kráľović közben lefújta a mérkőzést.

Gólokkal és ordító gólhelyzetekkel ugyan nem kényeztetett el bennünket a találkozó, de az egy pontot így is sikerült elhoznunk a vasgyáriak otthonából. Jó hír, hogy ismét érintetlen maradt a hálónk, és ismét közelebb kerültünk ahhoz, hogy tavasszal a felsőházban folytathassuk. A jövő heti bajnoki fordulót azonban megelőzi egy kupameccs. Szerdán a Rózsahegy látogat hozzánk a Slovnaft Cup negyeddöntőjében, majd szombaton a Zsolnát fogadjuk a Niké Liga alapszakaszának zárófordulójában. Négy napon belül így kétszer is megtölthetjük a MOL Arénát!

Edzői értékelés:

Xisco Muñoz (DAC 1904): „Úgy érkeztünk ide, hogy tudtuk, mire számíthatunk. A hazaiak edzőjének gratulálok azért a taktikáért, mellyel pályára küldte a csapatát. Tudtuk, miben erősek, milyen intenzitással játszanak, hogyan nyerik a párharcokat és mennyire felkészültek. Három éve ugyanaz a személy a csapat edzője, ezért nem véletlen, hogy sok jó elemet tudnak felmutatni a játékukban. Ezzel tisztában is voltunk. A mai meccsen is láttuk, hogy sok dologban kell még javulnunk. Az eredménynek örülök, az első félidőnek viszont annyira nem, mert tudom, hogy ennél jobban is tudunk játszani. Értem, hogy nyomás alatt nem könnyű, ezért továbbra is keményen kell dolgoznunk. Nagyon kiélezett a bajnokság, hiszen az alapszakasz utolsó körében dől csak el, kik jutnak a legjobb hat közé. De mi vagyunk a DAC, és tudjuk, milyenek az elvárások velünk szemben, melyeknek meg kell felelnünk. Amivel elégedett vagyok, és amiért meg kell dicsérjem a játékosaimat, az az, hogy ez volt a hetedik meccsem, és ennyi idő alatt még csak három gólt kaptunk. Ez volt az ötödik olyan találkozó, amikor nem rezdült a hálónk. Köszönöm a srácoknak, és gratulálok nekik ezért. Úgy gondolom, hogy a nézők ma egy jó meccset láthattak.”

Roman Skuhravý (Zólyombrézó): „Köszönöm a kollégám elismerését. Fontos mérkőzés volt ez a számunkra, egy próbatétel, noha tudtuk, hogy két kísérletünk lesz arra, hogy együtt dolgozzunk a kitűzött cél elérése érdekében. Egyetértek az ellenfél edzőjével abban, hogy nagyon kiegyensúlyozott a bajnokság, és ennek én is örülök. Ez visszaigazolás rólam is, a csapatról is és a klubról is. Egyik meccset sem szoktam a végeredmény alapján értékelni. Ma viszont mi voltunk azok, akik szerettünk volna gólt rúgni, és szerettük volna feltörni a DAC masszív védelmét. Egy olyan időszakba érkeztünk viszont, amikor támadásban nem vagyunk elég hatékonyak. Az első félidőben többet is elérhettünk volna, akkor ugyanis aktívabbak voltunk, akárcsak a mérkőzés legvégén. Ekkor adtam meg a lehetőséget Galčíknak, akit sérülten sosem küldenék pályára, de neki igazán jó érzéke van az ilyen szituációkban. Ezek a találkozók jó felmérők a számunkra, és örülök, hogy részese lehetek mindennek.”

ÉLŐ SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS

FK ŽELEZIARNE PODBREZOVÁ - DAC 1904 0:0
Niké Liga, 21. forduló, Zelpo Aréna, Zólyombrézó, 2024. 2. 25., 17:30
Játékvezetők: Kráľovič - Hancko, Pozor
Nézőszám: 1517
Sárga lap: 23. Paraj, 62. Bajo, ill. 43 Dimun
DAC 1904: Popović - Gruszkowski (66. Mendez), Kacharaba, Brunetti, Andzouana (K) - Jürgens (83. Káčer), Dimun, Vitális - Dolček (46. Yapi), Koné (46. Barišić), Ramadan (78. Gavrić)
Zólyombrézó: Rehák - Bartoš, Bakaľa (K), Mielke - Kováčik, Chyla (68. Faško), Bajo, Sanusi (83. Okunola) - Paraj - Kabongo (73. Talakov), Assinor (83. Galčík)