„A Dunaszerdahelyre való érkezésem után megnéztem az akadémiát és a klub egész infrastruktúráját. Ezt látva rögtön azt gondoltam, fenomenális az itteni környezet, minden adott ahhoz, hogy jobb futballista válhasson belőlem. Gondolkodás nélkül aláírtam a szerződésem. Bár a város kicsi, nincs túl sok hely hova beülni, másrészt azonban ez előny, mert kizárólag a futballra összpontosíthatunk. Minden csodálatos itt, kiváló pályáink vannak, a stadion gyönyörű, az akadémia pedig parádés” – összegezte első benyomásait nem egészen egy hónappal a Csallóközbe való érkezését követően Andrejs Ciganiks, a DAC és a lett válogatott balhátvédje. Klubunkkal kétéves kontraktust írt alá július közepén. „Azt gondolom, mindegyik játékos ugyanazt feleli az ambícióit firtató kérdésre. Szeretnék a lehető legtöbbet segíteni a csapatnak, javulni és elérni a klub által kitűzött célokat. Hátránnyal indulok, hiszen kihagytam a felkészülési időszakot, erőnlétileg tehát nem vagyok a legjobb formában, de már közeledem hozzá.”

A jelenleg huszonnégy éves futballista néhány szezont olyan németországi klubok akadémiáján is eltöltött, mint a Leverkusen vagy a Schalke. „Nagyon fiatalon kerültem oda, és éreztem arra esélyt, hogy Bundesliga szintű labdarúgó váljék belőlem. Tizenhat esztendősen arról álmodoztam, hogy a német elsőosztályban futballozom majd, ám ez különféle sérülés miatt meghiúsult, amelyek sajnos hozzátartoznak a focihoz. Ezek megfékeztek a fejlődésben. Ha az ember sérült, akkor a pszichikája is sérült, hiszen egy többhónapos kényszerszünet után a játékos labdaérzéke vagy a játékérzete nem az igazi. Nehéz volt, hiszen a németországi szerepvállalásom során sok alkalommal voltam sérült. Ez azonban segített, hogy fejben erősebb és ellenállóbb legyek, megértettem, hogy a sikerhez néha padlót is kell fogni. Ez a felismerés óriási erőt ad.”

Ciganiks a lett élvonalban az FK Riga együttesében futballozott, az utóbbi két évben pedig az ukrán Zorja Luhanszk gárdáját erősítette. Az ottani szerepvállalását megelőzően a holland másodosztályban is megfordult. „Az UEFA rangsorában Lettország a 35., míg Szlovákia a 31. helyen áll, tehát a bajnokságok nagyjából hasonló színvonalúak. Az ukránok tizenkettedikek, és az olyan nagy klubok jelentik a különbséget, mint a Sahtar Donyeck vagy a Dinamo Kijev. Az ukrán élvonalban nagyon sokat tanultam a küzdőszellemről, rengeteg a hazai futballista, és csak kevés az idegenlégiós. Komoly tapasztalatszerzést jelent egy olyan csapat ellen pályára lépni, amelyik bejutott az Európa-liga elődöntőjébe” – hasonlította össze az említett bajnokságokat a Rigában született játékos, a Fortuna Ligáról pedig ekképp nyilatkozott: „Fiatal csapatunk van, mindegyik játékos szeretne fejlődni, megvan a motiváció, hogy megmutassa magát a DAC mezében, esetleg kiharcolni magának egy jobb bajnokságba való átigazolást. Ez a Fortuna Ligához hasonló pontvadászatban futballozó játékosok mentalitása. A Nagymihály elleni meccsen meglepett, mekkora százalékban voltunk képesek birtokolni a labdát. Az ellenfél azonban nagyon mélyen, egy blokkban, 4-4-2-es felállásban védekezett, és mindegyik hibánkat megbüntették. Ilyen hatékonyságot azelőtt csak a nagycsapatoknál láttam, szinte hihetetlen volt. Elkövettünk három egyéni hibát, és háromgólos vereséget szenvedtünk. A Liptószentmiklós elleni hazai összecsapás más volt, hiszen plusz motivációt jelentett, hogy a gyönyörű stadionunkban, szurkolók előtt futballozhattunk a remekül előkészített talajú pályán. Csalódottak vagyunk amiatt, hogy az első három bajnoki találkozón mindössze három pontot szereztünk, de optimista vagyok, mivel sok jó képességű futballistával rendelkezünk. Sajnos a sérülésekkel sincs szerencsénk, néhány kulcsjátékosunk hiányzik. Mindössze időre van szükségünk és szerintem hamarosan eljutunk arra a szintre, amelyen a csapat a tavalyi szezonban teljesített.”

Tavaly ősszel Ciganiks a Zorja színeiben az Európa-liga csoportkörében is szerepelhetett. A Leicester City vagy az AEK Athén elleni győzelmeknek is tevékeny részese volt. Idén meg kellett elégednie az Európa Konferencia Liga 2. előselejtezőjében való részvétellel, ahol a Partizan Belgrád ellen nem sikerült kivívni a továbbjutást. A lett futballista a szerbek elleni mindkét összecsapáson szerepet kapott, összesen 120 percet futballozva. „Nem volt szerencsénk a sorsolásnál, hiszen a Partizan volt a lehető legerősebb ellenfél, amelyet kaphattunk. A szerb együttesben sok tapasztalt játékos van, akik hazájuk nemzeti csapatainak is a tagjai. Egy olyan futballistát, aki megfordult az FC Liverpoolban, nem hasonlíthatunk össze olyasvalakivel, aki néhányszor pályára lépett a válogatottban. Az igazat megvallva, a Leicester City elleni összecsapások más színvonalúak voltak, de a Partizan is egy elismert és minőségi csapat.”

Holnap a bajnokság 4. fordulójában Szenicén lépnek pályára a sárga-kékek. Ciganikstól azt is megkérdeztük, általánosságban hogyan néz ki az ellenfélből való felkészülés. „Vannak taktikai beállítottságú edzéseink és videózunk is, ahol az edzők megmutatják az ellenfél erősségeit és gyengeségeit. Inkább azonban a saját játékstílusunkra összpontosítunk, nem az ellenfelekre. Ezeken a meccseken dominálnunk kell, ám nem elég csak helyzeteket kidolgozni, be is kell azokat lőni. Talán pont erről beszélnek nekünk legtöbbet az edzők jelenleg. Érezni az elvesztett pontok miatti csalódottságot, de már mindenki várja a hétvégi összecsapást, amelyen meg akarjuk mutatni, hogy képesek vagyunk kezelni a mostani helyzetet. Szeretnénk három pontot szerezni, és nyugodtan készülni a következő hétre. A labdarúgásban az eredmény a fontos, nem pedig a százalékos labdatartás, vagy a passzpontosság. Győznünk kell és keményen dolgozunk, hogy ezt elérjük.”

A balhátvéd posztja különleges a labdarúgásban, hiszen általánosságban kevesebb a bal lábas. Eric Davis sérülése alatt Ciganiks élt a kínálkozó lehetőséggel, ám hogy látja azt az időszakot, ha már ismét teljesen egészséges lesz a panamai futballista? „Tudom, hogy Eric több szezont is lehúzott a DAC-nál, egyfajta helyi legenda vált belőle. Az érkezésem előtt a sportigazgatóval és a vezetőedzővel is beszélgettünk erről a témáról. Azt mondták, hogy ha két jó játékos van a keretben ugyanarra a posztra, akkor mindketten játszhatnak. Igazság szerint nem vagyok ortodox balhátvéd, az ifjúsági csapatokban balszélsőként futballoztam, Hollandiában jobb oldali középpályásként, Lettországban és a nemzeti csapatban pedig ismét a középpálya bal szélén. A Zorjába való érkezésem után az úgynevezett gyémántfelállásban játszottunk, ahol a védelem bal oldalán kaptam szerepet, ám nem voltam tipikus védőjátékos, hiszen az egész bal oldalt be kellett futballoznom, a támadófázist is beleértve. Ez jó erőnlétet, pontos bal lábat kíván a beadásokra és a mélységi passzokra. Be kell ismernem, kisebb gondjaim vannak a védekezéssel, hiszen nem vagyok a klasszikus értelemben vett hátvéd, de ebben a tekintetben is fejlődtem. A vezetőedző is hangsúlyozta, hogy ha valaki képes több poszton is játszani, akkor az csak pozitívum. És ki tudja, lehet, hogy a csapat felállást vált, és nemcsak a 3-5-2-es rendszerben futballozunk majd.”

Ciganiks az U16-os korosztálytól szerepel hazája nemzeti csapatában, az utóbbi időben pedig a felnőtteknél is folyamatosan szerepet kap. Bár igaz, hogy a mai lett válogatott messze van az elődöktől, akik kijutottak a 2004-es Európa-bajnokságra. „Játszottam a 16 éven aluli csapatban, majd sajnos jöttek a sérülések, így az U17-es kategóriát ki kellett hagynom. Az U19-eseknél nem kaptam sok lehetőséget, de a huszonegyeseknél a felnőttválogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Dainis Kazakevičs volt az edzőm. Ő és az egykori lett szövetségi kapitány, Slaviša Stojanović is segített a döntés meghozatalában, hogy Szlovákiába igazoljak. Tisztában vagyunk vele, hogy jelenleg hova sorolhatjuk a válogatottat. Sok mérkőzést veszítünk el, de szeretnénk meccsről meccsre javulni. Néhány éve egy generációváltás ment végbe, jelenleg 22-23 éves labdarúgók alkotják a csapat gerincét, akiknek időre van szüksége. Mindig nagy büszkeséggel tölt el, amikor a nemzeti csapat színeiben léphetek pályára, ez egy különleges érzés. Sajnos a válogatottban nem kerülök be gyakran az ellenfél tizenhatosába, így Lettország színeiben még nem szereztem gólt. Remélhetőleg szeptemberben erre is sor kerül, lesz rá három meccsem. Ez az elkövetkező hónapok egyik célkitűzése. Márciusban Törökországban értünk el 3:3-as döntetlent, ami talán az utóbbi évek legszebb eredménye volt. A 2022-es világbajnoki selejtezőkön azonban egy nagyon nehéz csoportba kerültünk Hollandiával, Montenegróval, Törökországgal, Norvégiával és Gibraltárral. Szeretnénk Montenegró előtt végezni, de nem lesz könnyű dolgunk, mivel nekik is van néhány minőségi futballistájuk. Együttesünkben jelenleg jó a hangulat, így igyekszünk a lehető legjobb eredményt elérni. Nemcsak a válogatottbeli pályára lépések számának növelése a célom, szeretnék valami fantasztikus sikert is átélni. Például amikor a Zorjával legyőztük a Leicestert. Azokaz az érzéseket sosem feledjük el, az ilyen dolgokért futballozunk.”