Klubunk játékosai közül a téli szünetben neked kellett megtenned az egyik legnagyobb távolságot haza, majd vissza, Dunaszerdahelyre. Milyen volt a pihenés?
„Kiváló, nagyon jó érzés volt fél év után viszont látni a családom. A sűrű hónapok után jólesett a pihenés, de most ismét a kemény munka időszaka jön. Szíriában melegebb van, mint itt. Napközben meleg az idő, éjjelre azonban lehűlik a levegő. Már hat éve futballozom Európában, így hozzászoktam, mint ahogy ahhoz is, hogy ismét nagy lesz a távolság köztem és a családom közt. Természetesen nem könnyű, szomorúan váltunk el egymástól, de tudom, hogy a jövőben is ez vár rám.”

Mindegyik játékosnak egyéni edzéstervet kellett végezni a szünet alatt. Gondolom, Szíriában teljesítetted a gyakorlatokat…
„Persze. Azért voltak fontosak az edzéstervek, mert a visszatérésünk után nem a nulláról kellett újrakezdeni a gyakorlásokat. A tervek erősítő gyakorlatokat is tartalmaztak, de főleg futásokra épültek. Szíriában nehezebb dolgom volt, mert míg Szlovákiában mindennapos az, hogy valaki az utcán kocog, nálunk nem az. Ráadásul nincs is sok jó hely a futásra, pláne nem emberek között. Legtöbbször ezért a konditeremben kellett futnom, de találtam más megoldásokat is. A városomban csak egyetlen focipálya van, ahol sokan kocognak, én azonban egyedül szeretek futni. Kisvárosban él a családom, ahol mindenki ismer mindenkit, tehát ha emberek között futnék, percenként meg kellene állnom mindenkinek köszönni.”

A születésnapodon kezdődött a közös téli felkészülés. Milyen érzésekkel érkeztél vissza Dunaszerdahelyre?
„Mindig azt mondom, hogy családias környezet vesz körül itt. A srácokkal ünnepeltem, kaptam néhány ünnepi ütést a fejemre, de elnézem nekik, mert nem feledkeztek meg a születésnapomról.”

Hat éve futballozol Európában. Ha összehasonlítod az itteni felkészülési időszakokat azoknál a csapatoknál, ahol megfordultál, látsz eltéréseket?
„Ahogy azt elmondtam, itt tényleg otthon érzem magam. Bár a megterhelés valóban nagyon nagy, nem börtönben vagyunk, viccelődhetünk, jól érezhetjük magunkat. Mindent együtt csinálunk, így picit felszabadultabbnak érezheti itt magát az ember. Őszintén szólva, az európai klubcsapataim közül Dunaszerdahelyen érzem magam a legjobban.”

A felkészülés második hetében vagyunk. Mit csináltatok meg eddig?
„Az első három nap folyamán keményen dolgoztunk, de ez mindegyik felkészülés során így van. Sok tesztet abszolváltunk, hétfőtől pedig jöttek a komolyabb futások, a taktikai és labdás dolgok. A soron következő két-három hét nagyon kemény lesz, de ennek így is kell lennie, mivel az első tavaszi meccsen a Slovant fogadjuk. Alaposan fel kell készülnünk a bajnok elleni összecsapásra.”

Vannak napok, amelyeken két edzést is abszolváltok, de hamarosan elkezdődnek a felkészülési találkozók is. Az elsőn egykori csapatoddal, a Soroksárral mérkőzünk.
„Örülök neki, hogy ellenük lépünk pályára, kedvelem az ottani vezetőedzőt. Jó lesz a pályán találkozni újra egykori csapattársaimmal. Bár azóta sokan távoztak, vannak néhányan, akiket ismerek, különösen a vezetőedzőt, Lipcsei Pétert. Nagyon tisztelem őt és boldog vagyok, hogy újra találkozhatunk. Az én időmben jó hangulat uralkodott a soroksári csapaton belül, viszont eléggé hullámzó teljesítményt nyújtottunk, nem volt stabil a teljesítményünk. Úgy vélem, a szezon első felében nem teljesítettek rosszul, de sok játékos elhagyta a klubot januárban, így a jelenlegi helyzetről nem tudok mit mondani. Hozzánk hasonlóan ők is csak most vágtak neki a felkészülésnek.”

Viszont a magyar másodosztály küzdelmei két héttel korábban kezdődnek a szlovák élvonalnál, így valószínűleg nem számíthatunk könnyű meccsre ellenük…
„Minden bizonnyal küzdeni fognak, meg akarják magukat mutatni nekünk, az edzőinknek és a szurkolóknak, hiszen egy olyan nagy klub ellen futballozhatnak, mint a DAC. Az én időmben is szokás volt a Ferencváros A-csapatához tartozó játékosok szerepeltetése Soroksáron, főleg a fiataloknak adták meg az esélyt, hogy a másodosztályban gyűjtsék a játékperceket, amely szintén nem könnyű bajnokság. Hasonló a helyzet, mint most a DAC és a Somorja között.”

Térjünk át a szezon tavaszi felére. Ősszel három gólt lőttél: kettőt a bajnokságban, egyet pedig a kupában. Elégedett vagy ezzel a terméssel?
„Természetesen nem, többet akarok, de szerintem egyik labdarúgónak sem szabadna hátradőlnie attól, amit elért. Több helyzetem is volt, így magasabb gólszám állhatna a nevem mellett, de néha a szerencséről és az összpontosításról szól ez a dolog. Nem vagyok elégedett a számaimmal, de remélhetőleg tavasszal sikerül ezeket feltornásznom. Ez azért is fontos lenne, mert a szerződésem lejár a nyáron, bár a kontraktus opciót is tartalmaz. Ez azonban csak meghatározott játékperc fölött lép automatikusan érvénybe. Ha többéves szerződésem lenne, akkor is meg akarnám mutatni minden meccsen és edzésen mindenkinek: megérdemlem, hogy itt legyek.”

Mindhárom őszi találatod nagyon mutatósra sikeredett. Kiegyeznél azzal, hogy tavasszal több, de nem ennyire szép gólt szerzel?
„Őszintén szólva, nem szereztem sok gólt a pályafutásom során, de azok szinte kivétel nélkül mind szépek voltak. Nem tudom, miért van ez így, én is szeretnék könnyű találatokat lőni. A gól az gól, mindegy, hogyan esik. A lényeg, hogy segítsek vele a csapatnak.”

Mit vársz az együttestől tavasszal?
„Az új edzői stáb sokat tett a csapat feljavításáért. A tavalyi idény nem sikerült annyira jól, de a mostani – és főleg annak a vége – már igen. Egy csapat vagyunk, mindegy, ki játszik és ki lép csereként a pályára. Közösséget alkotunk, a vezetőedző is ebben a szellemben dolgozik velünk és igyekszik ezt belénk sulykolni. Ezt a pályán is látni lehet, taktikusan futballozunk, ezzel pedig jönnek a jó eredmények. Szerintem most van időnk más dolgok fejlesztésére, tökéletesítésére is. Az utolsó őszi meccsek közül többet is az utolsó tizenöt percben nyertünk meg és az edző is azt hangsúlyozza, hogy fontos a kezdőcsapat, de az is, hogy a kispadon legyen olyan játékos, aki képes eldönteni egy találkozót.”

Az első tavaszi bajnoki összecsapáson a Slovant fogadjuk. Gondolsz már az égszínkékek elleni találkozóra?
„Még nem igazán. Természetesen ott motoszkál a fejekben, de ahogy az edző is hangsúlyozza, nem dől össze a világ, ha nem sikerül nyernünk. Ám ha otthon tartanánk is a három pontot, akkor sem ünnepelhetünk, hátradőlve a soron következő mérkőzés előtt. Akár győzünk, akár veszítünk, a következő meccsre is ugyanúgy kell összpontosítanunk. Jelenleg a felkészülésre koncentrálunk, majd egy héttel a Slovan elleni összecsapás előtt fogunk velük foglalkozni, és már jön is a következő meccs. A labdarúgás világában így működnek a dolgok.”