Risva, kérlek, mesélj nekünk a pályafutásod kezdeteiről!
„Először az édesapámmal és a barátaimmal futballoztunk, majd hétévesen egy akadémiára kerültem. Ott tudatosult bennem, hogy ezt szeretném csinálni. Tizenegy esztendősen a Panathinaikos akadémiájára kerültem, ahol tíz évet töltöttem, tizennyolc évesen pedig megkötöttem pályafutásom első professzionális szerződését. Másfél esztendeig futballoztam a Panathinaikos A-csapatában, amellyel kupagyőztes lettem, majd kölcsönbe egy másik görög gárdához, a Panionioshoz kerültem másfél évre. Ezt követően az Olimpiakoszhoz szerződtem, de nem futballoztam náluk, csak a felkészülést csináltam velük végig. Ismét kölcsönjátékra távoztam, ezúttal egy évet töltöttem az Atromitos együttesénél, ahol később hároméves szerződést írtam alá. Innen másfél évre Ciprusra távoztam, ahol kupagyőztes lettem, jelenleg pedig Dunaszerdahelyen futballozom.”

Hány éves korodban döntötted el, hogy professzionális labdarúgó szeretnél lenni?
„Igazából ez az érzés mindig is bennem volt, de 16-17 évesen a Panathinaikos U21-es csapatában bizonyosodtam meg róla végleg, hiszen akkor már a nagycsapattal is edzhettem.”

A kezdetektől középső védőként szerepeltél?
„Amikor a Panathinaikos akadémiájára érkeztem, az első évben még csatár voltam. Az egyik meccsen a középhátvédünk piros lapot kapott, én kerültem a helyére, és ott is ragadtam. Ez tizenhárom éves koromban történt.”

Melyik korosztályos görög válogatottnak voltál tagja?
„Hét-nyolc alkalommal szerepeltem az U21-es csapatban, a felnőttekhez pedig háromszor hívtak meg. Mindössze egy barátságos mérkőzésen léptem pályára Szaúd-Arábia ellen. Az egyik célom, hogy újra képviselhessem a hazám.”

Július közepén érkeztél Dunaszerdahelyre, tehát négy hónapja vagy a DAC játékosa. Mennyire sikerült beilleszkedned és hogy érzed magad a Csallóközben?
„A környezet nem volt teljesen idegen, hiszen néhány éve kupameccsen már megfordultam a MOL Arénában. Tudtam, hogy a DAC egy nagyon professzionális csapat, nagyon tetszik a stadion és az edzőközpont. Remekül érzem magam itt, jól döntöttem az ideigazolással. Mindenki nagyon sokat segített. Szeretném teljesíteni a csapattal a kitűzött céljainkat – ez egy remek kihívás számomra.”

Olyan nagyvárosból, mint Athén egy olyan kisvárosban érkeztél, mint Dunaszerdahely. Hogy érzed magad nálunk?
„Pozsonyban élek, de az itteni emberek nagyon kedvesek. Bár az itten időjárás egy kicsit eltér attól, amilyen Görögországban van, de ezt is meg lehet szokni.”

Ciprus után Dunaszerdahely pályafutásod második külföldi állomása. Itt van veled a feleséged is?
„Igen, és a kutyám is, aki már szintén családtagnak számít (nevet). Már két-három éve meg akartam tenni ezt a lépést, először Ciprusra igazoltam, ami szinte nem is különbözik Görögországtól, de ott nem volt velem a család. Nagyon jól érzem magam Szlovákiában.”

A családod milyen gyakran jön el megnézi téged Görögországból?
„Még nem voltak, de a tervek szerint a bátyám jön a jövő héten, a többek pedig februárban látogatnának el Dunaszerdahelyre. A napokban viszont eljön hozzám az egyik barátom.”

Mit gondolsz a szlovák Fortuna Liga színvonaláról?
„Az itteni edzések keményebbek és többet futunk, mint Görögországban vagy Cipruson, ahol inkább a taktikai felkészítésre helyezik a hangsúlyt. A bajnokságok színvonalában nem látok számottevő különbséget. Itt nem az a helyzet, mint Görögországban, ahol általában két-három csapat küzd a bajnoki címért, Szlovákiában minden meccs küzdelmes, nagy kihívást jelent és akár az utolsó helyezett is legyőzheti a listavezetőt.”

Nem túl sok görög játékos szerepel Szlovákiában. Kapcsolatban vagy valamelyikükkel?
„Igen, Kiriakos Szavvidis-szel együtt futballoztunk a Panioniosnál. Azt mondta, hogy a DAC nagyon szervezett csapat. Rajta kívül Niarchos a ViOn futballistája, Kyziridis pedig nemrég igazolt a magyar élvonalba.”

Egyébként mit mondott neked Szavvidis a Nagyszombat elleni összecsapás után?
„A fociban mindig benne van a piros lap lehetősége, ettől ő még egy minőségi futballista, aki igyekezett a csapata hasznára lenni. Ittunk közösen egy kávét és elmondta, hogy ő is jól érzi magát Szlovákiában.”

Az InStat alapján te vagy a második legjobban értékelt középső védő a bajnokságban. Mennyire más az itteni szereped, mint az előző csapataidnál?
„Sokkal magasabban helyezkedünk, mint a görög vagy a ciprusi csapatok. Többet van nálunk a labda, és a kapust is gyakrabban bevonjuk a játékba. Ezeket a dolgokat azonban az edzésen is gyakoroljuk, tehát most már sokkal magabiztosabbnak érzem magam. Az itteni támadók fizikailag nagyon erősek, mindegyik párharcba százszázalékosan kell belemenni.”

Melyik meccs volt az eddigi legnehezebb számodra a DAC színeiben?
„Az FCSB elleni idegenbeli meccs, amelyet meg akartunk nyerni, kapufát is lőttünk. A Nagyszombat elleni legutóbbi összecsapás is nehéz volt, hiszen egy pont előnyünk volt velük szemben és hazai pályán győzni akartunk. Ez sikerült is és ebben a szellemben dolgozunk tovább.”

A pályán és azon kívül is egy rendkívül nyugodt embernek tűnsz. Honnan jön ez?
„Három-négy éve sokkal többet veszekedtem a játékvezetőkkel, akik ezt lapokkal honorálták. Elgondolkodtam magamon, igyekeztem ezen változtatni és szerintem sikerült is. Ha nem beszéltek a játékvezetőkhöz, nem esem ki a koncentrációból. Ez nagyon fontos. A civil éleben is nyugodt személyiség vagyok, szeretek otthon lenni a családdal. Néhányan azt mondhatják rám, hogy lusta vagyok, de egyszerűen ilyen a stílusom.”

A csapat egyik legtapasztaltabb és legidősebb tagja vagy. Milyen érzés ez azt figyelembe véve, hogy főleg Görögországban a klubok tele vannak idősebb futballistákkal?
„Tavaly Cipruson a huszonhét életévemmel a legfiatalabb voltam, itt pedig az egyik legöregebb. Néha úgy érzem magam, mintha az itteni srácok apja lennék. De szeretem ezt, hiszen hallgatnak rám. A pályán különben sem a kor számít, csak a teljesítmény. Kezdetben kicsit szokatlan volt, hogy itt nekem kell irányítanom a csapattársakat, de idővel belejöttem.”

A hétvégén Trencsénbe látogatunk, amely annak a két csapatnak az egyike, akiknek sikerült minket legyőzniük az idei bajnoki szezonban. A Nagyszombat ellen sikerült a visszavágás – szombaton is ez a cél?
„Igen, ha vereséget szenvedünk, azonnal reagálni akarunk rá. A legfontosabb, hogy teljesítsük az edzői stáb által kérteket. Ha mindent beleadunk, és összpontosítunk, megnyerhetjük a mérkőzést – ez a hétvégi célunk.”

Tudod, hogy a Trencsén műfüvön fogadja az ellenfeleit? Játszottál már valaha ilyen borításon?
„Igen, tisztában vagyok vele. Zsolnán is az van, de ott nem léptem pályára, csak a kispadról figyeltem az eseményeket röviddel az érkezésem után. A srácoktól azt hallottam, hogy jó minőségű a pálya. Ezen a borításon gyakorolunk a héten, így nincs vele gondom. Mindent megteszünk a siker érdekében. Már nagyon várom pályafutásom első műfüves tétmérkőzését és remélhetőleg győzelemmel örvendeztethetjük meg a szurkolókat.”