Milyen érzések vannak benned a szombati, Miavától elszenvedett vereséget követően?

„Nem túl jók, hiszen pontokat vesztettünk, de túl kell rajta lépnünk. Fel kell készülnünk a keddi összecsapásra, amelyet meg akarunk nyerni.”

Hogyan láttad a szombati mérkőzést?

„Véleményem szerint jó teljesítményt nyújtottunk, azt az egy rögzített játékhelyzetet leszámítva, amelyből a gólt kaptuk. Ez többé nem fordulhat elő, hiszen már Aranyosmaróton is egy standardszituációt követően kapituláltunk. Mindenkinek megvan a maga embere, akit fognia kell. Meg kell néznünk, hol hibáztunk, és alaposan fel kell készülnünk, hiszen nem kaphatunk gólokat pontrúgásból!”

A Zólyombrézó elleni öt gól után egy kupa- és két bajnoki mérkőzés következett, ezeken csak két gólt lőttünk - az egyik öngól volt, a másik pedig büntetőből esett. Talán a sok gól „megülte a gyomrunkat”, most pedig semmi sem megy be…?

„Ezt én is így mondanám. Most megszenvedünk a góllövéssel. Nem tudunk betalálni, sőt az ellenfél kapuja előtt már a saját játékosainkat lőjük telibe. Aranyosmaróton rengeteg lövést blokkolt az ellenfél, és nem tudom, szombaton lőttünk-e volna gólt, ha akár reggelig játszunk is. Meg kell törni a rossz sorozatot, és akkor ismét bemennek majd a helyzetek.”

Holnap Szakolcán játszunk, ami nyilván egy különleges mérkőzés lesz számodra, hiszen onnan származol.

„Ott születtem, és sok ismerősöm van ott, ezért természetesen már várom a mérkőzést. Ifikoromig futballoztam Szakolcán, akkori csapatunkból azt hiszem, egy, legfeljebb ketten maradtak. De a többieket is ismerem.”

És mit szólsz ahhoz, hogy a szakolcaiak feljutottak a legfelső osztályba?

„Szurkolok nekik, hogy minél hosszabb ideig az élvonalban maradjanak, de kedden nem adunk semmit ingyen, győzni megyünk Szakolcára.”