A kánikulai meleg után kissé hűvösebb, felhős időben kezdődött a találkozó, melyre Marco Rossi vezetőedző ugyanazt a tizenegy játékost küldte a pályára, mint egy hete Trencsénben. A nézők egy része talán még el sem foglalta helyét a lelátón, amikor máris gólnak örvendhettünk. Az 5. percben a vendégek kapitánya, Kružliak szabálytalanul szerelte a büntetőterületen belül Pačindát, az eset után a játékvezető a tizenegyes pontra mutatott. Davis állt a labda mögé, és magabiztosan bevágta azt a hálóba – 1:0. A rózsahegyieket nem törte meg különösképpen a gyorsan bekapott gól. Rendezték soraikat, és megpróbálták szervezni a játékot, de komoly helyzetig nem jutottak. Igaz, Takáč révén gyors egymásutánban két szabadrúgást is elvégezhettek, de mindkét próbálkozás után Macej húzta le a labdát. Az első félidő taktikus, kiegyenlített játékot hozott. Erről a labdatartási arány is tanúskodik, amely az első 45 percet követően 51:49 volt a javunkra.  A kapuk ritkán forogtak veszélyben, a középpályán azonban annál nagyobb volt a harc a labdáért. Nem sokkal a vége előtt még volt egy remek akciónk: Davis balról érkező beadását Simon fejelte centikkel a nyújtózkodó Macík és a felső léc fölé. Ez a veszélyes helyzet azonban kimaradt, s mivel újabbat már nem láthattunk a hátralévő szűk öt percben, így a játékosok 1:0-ás eredménnyel vonultak az öltözőbe.

Szakadó esőben, de annál aktívabban kezdtük a második játékrészt, amely nagyszerű focit hozott. Rögtön az elején a kapujához szögeztük az ellenfelet, amely kissé álmosan futott ki a pályára. Sajnos egyik góllal kecsegtető helyzetünket sem sikerült kihasználnunk. Előbb Davis remek beadását nem sikerült Šafrankónak közelről a hálóba pofoznia, majd pár percen belül Pačinda növelhette volna az előnyünket. Néhány pillanat múlva ismét forró volt a pite Macík kapuja előtt: Simon lapos, rövid beadására többen is érkeztek a kapu elé, de mindegyik játékosunknak volt őrzője, s végül, ha nehezen is, de felszabadítottak a rózsahegyiek. A síkos talajú pályán egyre nehezebben találták meg egyensúlyukat a játékosok. A kezdeti rohamaink ellenére a 63. percben a vendégeknek jött össze az egyenlítés: Kochant nem tudtuk feltartóztatni a baloldalon, erős beadásába pedig Šatka ért bele olyan szerencsétlenül, hogy a saját hálónkban landolt a labda - 1:1. Ezt követően a rózsahegyiek ismét kiegyenlítetté tették a játékot. A 74. percben akár át is vehették volna a vezetést, ha Haskić fejese nem a felső kapufánkon csattant volna. A csereként pályára lépő Čmelík lábában is benne volt a győztes gól, fiatal játékosunk két védőt is maga mögött hagyva rúgott kapura, Macík csak nagy bravúrral tudta szögletre paskolni a labdát. A lefújásig már nagy helyzetet egyik csapatnak sem sikerült kialakítania, így pontosztozkodással ért véget az összecsapás. Nem igaz, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, hiszen sorozatban negyedszer fordult elő, hogy hazai pályán, 1:0-ás vezetés után a Rózsahegy végül 1:1-re hozta ellenünk a meccset.

A szezon új nézőcsúcsát jelentő 6164 néző közül talán még mindenki el sem foglalta a helyét a stadionban, amikor már 1:0-át mutatott a kijelző. A gyors gól azonban nem kedvetlenítette el a vendégeket, akik a második félidőben egy gyors kontrát követően kiegyenlítettek. Ezen a meccsen két gólt is rúgtunk, mégis pontosztozkodás lett a vége. Marco Rossinak nem sikerült három nyereséggel beállítani egy újabb DAC-rekordot, de búslakodásra így sincs okunk, hisz a döntetlen ellenére továbbra is a tabella felsőházában tanyázunk. Bajnoki pontjaink számát legközelebb egy hét múlva, vasárnap növelhetjük az ősi ellenfél, a pozsonyi Slovan otthonában. Ezt megelőzően viszont még egy kupameccs is vár ránk: szerdán, Pozsonyivánkán kapcsolódunk be a Slovnaft Cup idei küzdelmeibe. A mérkőzés 17.00-kor kezdődik.

Edzői értékelés:        

Marco Rossi (DAC): „Jó meccset játszottunk, melyen több helyzetünk volt, mint a nagyon erős ellenfelünknek, amelyik főleg rögzített helyzetekből veszélyeztetett. Úgy vélem, ha adunk még egy gólt, megnyerjük a mérkőzést. Csak az eredmény miatt érzem magam csalódottnak, a játékkal elégedett vagyok. Nagyjából egy hónapja jeleztem, hogy három új játékosra van még szükségünk. Ha velük ki tudjuk bővíteni a keretet, jobbak lehetünk.”

Norbert Hrnčár (Rózsahegy): „Nagyon szívesen jövök Dunaszerdahelyre, ahol mindig fantasztikus hangulat fogad bennünket. Ennek a csapatom is örül. Az első félidőben baj volt a befejezéssel, a második játékrészben pedig paradox módon épp akkor sikerült kiegyenlítenünk, amikor az ellenfél növelte a nyomást. Érzésem szerint, aki berúgta volna a második gólt, az a meccset is megnyerte volna. Elégedett vagyok az egy ponttal, és örülök, hogy a fiúk a hétközi EL-meccs után fizikailag is jól bírták.”