Legutóbb két hete találkozott egymással a két csapat, amikor a Slovan a Téglamezőn elért 0:0-s döntetlennel bebiztosította magának a bajnoki címet. Az a mérkőzés gólt ugyan nem, csupán kemény taktikai harcot hozott. Vasárnap délután ezért mindenki abban reménykedett, hogy a rájátszás utolsó előtti hazai összecsapása az igazi futballcsata mellett gólokkal – mindenekelőtt hazai gólokkal – is megfűszerezi majd a rangadó hangulatát. Xisco Muñoz vezetőedző nem változtatott a múlt héten a Rózsahegy ellen pályára küldött kezdőcsapaton.

Az elejétől támadó szellemben játszottunk a bajnok ellen, az első két perc alatt két lövési kísérletünk is volt Hercnek és Vitálisnak köszönhetően, de mindkét esetben kapu mellé szállt a labda. Nem váratott sokat magára az égszínkékek válasza, az 5. percben Strelec hozta kihagyhatatlan helyzetbe Weisst, Popović azonban megmentett bennünket a gyors góltól, Barseghyan ismétlésénél pedig a kapufa volt a segítségünkre. Innentől kezdve viszont a Slovannak nem is volt több lehetősége az első félidőben, melyben végig mi domináltunk.

Jó átadások, gyors támadások, lövési kísérletek jellemezték a játékunkat, ennek megfelelően pedig jöttek is a gólok. Az első a 10. percben, amikor Andzouana az ötös vonalára ívelte a labdát, ahol Koneról lepattant ugyan, de a lehető legjobb helyre, Trusa elé, aki becsúszva szerezte meg a vezetést a felső léc segítségével – 1:0. A vendégszektort megtöltő Slovan szurkolók válaszul egy óriási drapit feszítettek a fejük fölé, melyen egy üveg csalamádéhoz hasonlítottak bennünket. A mérkőzés előtt azért a mieink is „üdvözölték” az égszínkék-drukkereket, egy „Pokolba veletek!” molinóval. A hangulat az egymásnak üzengetés ellenére is fantasztikus volt, amire az újabb gólunk is rátett egy lapáttal. Vitális ugyanis a 19. percben egy hatalmas szabadrúgásgólt akasztott a vinklibe – 2:0.

Élvezet volt nézni azt a lehengerlő akaratot, ahogy játszott a csapat. De ha valaki azt gondolja, hogy a második gól után visszavettünk volna a tempóból, az téved. A 27. percben Trusa kapott labdát a jobb szélen, és nem gatyázott, egyet-kettőt még tolt rajta, hogy beljebb lopja a távolságot a tizenhatosban, majd a léc alá varrta a harmadikat is – 3:0. Rá sem lehetett ismerni a bajnokra az első félidőben. Weissék önmaguk árnyékai voltak, és örülhettek, hogy megúszták három góllal ezt a játékrészt.

Nem csoda, hogy az égszínkékek edzője három játékosát is lecserélte a szünetben, hogy felfűtse a csapatát. Kellemes tavaszi idő volt egyébként Dunaszerdahelyen a meccs ideje alatt, a Slovan-tábor úgy tűnik, mégis fázhatott, mert mérgükben felgyújtottak néhány széket a vendégszektorban. A lángok szerencsére nem terjedtek tovább. A mieink viszont tűzgyújtás nélkül is lángoltak, mindenki egyként akarta az újabb gólt, ami jött is az 56. percben. Brunettit hagyták őrizetlenül a bal szárnyon, középre rúgott lapos átadásába pedig ismét Trusa ért bele gólt érően, méghozzá sarokkal – 4:0. A MOL Aréna közel 9 ezer nézője állva tapsolta a mesterhármast szerző csatárt. Ő a 8. játékos klubunk 120 éve íródó történelmében, aki mesterhármasig jutott az élvonalban.

Négygólos vert állásnál nem is tudtak igazán mást csinálni a pozsonyi drukkerek, mint belekezdtek a szokásos magyargyalázó rigmusokba, de mi továbbra is a pályán történtekre összpontosítottunk. A B-közép már a 64. percben belekezdett az „Álljatok föl, álljatok föl!” – skandálásába, a MOL Aréna közönsége pedig szófogadónak bizonyult, mert vastapssal jutalmazta a csapat teljesítményét. De messze volt még a záró sípszó, és a Slovan nem adta fel. Sőt, szűk tíz perc alatt rúgott három gólt, és ismét nyílttá tette a meccset. Elsőként Strelec avatta fel a Popović sérülése miatt időközben becserélt brazil kapusunkat, az újonc Filipét egy bombagóllal a 78. percben, majd Barseghyan értékesített egy büntetőt, végül pedig Tolić is betalált 6 perccel a rendes játékidő letelte előtt, hogy igazán szorossá tegye a hajrát. 4:0 után egyszerre 4:3-at mutatott az eredményjelző, és nagyon kevés volt már csak hátra.

Ez a pár perc viszont pont arra volt jó, hogy egy ötödik találattal végleg lezárjuk a mérkőzést. A csereként pályára lépő Redzic a 89. percben a vendégek védelmi hibáját kihasználva beállította az 5:3-as végeredményt. Innen már nem tudtak visszakapaszkodni a fővárosiak, és nem volt más hátra, mint az egész várost betöltő ünneplés.

Ez a győzelem biztos, hogy vastag betűkkel kerül majd be a krónikákba. Nemcsak amiatt, mert épp Dunaszerdahely búcsújának, a Szent György-napoknak a méltó lezárása volt, hanem azért is, mert egy elszánt, győzelemre éhes és lelkes csapat nagyszerű teljesítményt mutatva megverte a bajnokság idei legjobbját egy fantasztikus publikum előtt. Akárhogy is végződik majd a bajnoki küzdelem, ezt a meccset biztos soká fogjuk még emlegetni. Jövő héten viszont Zólyombrézóra utazunk, hogy tovább küzdjünk az Európa Konferencia-ligát érő dobogós helyezésért.

Edzői értékelés:

Xisco Muñoz (DAC 1904): „Ez volt aztán a mérkőzés! Mindkét oldalról nagyon jó párharcot láthattunk. Tudtuk, hogy erős ellenféllel állunk szemben. Az első 60 perc nagyon jól sikerült a részünkről. Ez alatt azt láttuk, amit igazából 90 percen át akarunk látni. Nagyon fontos volt a lelátókról érkező buzdítás, hatalmas köszönet jár a szurkolóinknak. Hálás vagyok a játékosaimnak is, akik élvezték a mérkőzést. Erről szól a futball, ennek mindig így kellene kinéznie. Nyolc hónapja kergetjük az előttünk állókat, végig kell vinnünk ezt az egészet, hogy elérjük a célunkat.”

Vladimír Weiss (Slovan): „A 60. percig nagyon rosszul teljesítettünk, de túlmenő következtetéseket nem kell levonnunk ebből, hiszen hamarosan véget ér a bajnokság, melynek mi vagyunk a bajnokai. Néha nehéz motiválni a játékosokat. A hazaiak mentek a céljuk felé, ami az európai kupaszereplés kivívása. Rákészültünk a centerbe betett labdákra, különösen Trusa játékára. Sajnos az első kapott gól épp annak volt a példája, aminek nem szabadott volna megtörténnie. Elvesztettünk minden párharcot, rosszul adogattunk hátul, ez első félidőben minden tekintetben alulmaradtunk. A meccs első helyzete ugyan a miénk volt, de kihagytuk. Ha bemegy, másképp is alakulhatott volna a mérkőzés. A DAC ma jól játszott, de felálltunk, és 4:3-ra visszajöttünk a meccsbe, majd egy újabb góllal büntettek. Gratulálok a hazaiaknak, kívánom nekik, hogy elérjék a céljaikat. Hamarosan lecseng a bajnokság, munka így is lesz bőven, meglátjuk, mit hoz a jövő.”

ÉLŐ SZÖVEGES KÖZVETÍTÉS

DAC 1904 - ŠK SLOVAN BRATISLAVA 5:3 (3:0)
Niké Liga, felsőházi rájátszás, 7. forduló, MOL Aréna, Dunaszerdahely, 2024. 4. 28., 17:30
Játékvezetők: Marhefka - Poláček, Jekkel
Nézőszám: 8834
Gólszerzők: 10., 27., 56. Trusa, 19. Vitális, 89. Redzic, ill. 78. Strelec, 83. Barseghyan (11 m), 84. Tolić
Sárga lap: 63. Vitális, 89. Redzic, ill. 41. Wimmer, 65. Tolić
DAC 1904: Popović (74. Filipe) - Csinger, Kacharaba, Brunetti, Mendez - Herc (62. Ramadan), Dimun, Vitális (69. Káčer) - Trusa (75. Dolček), Kone (62. Redzic), Andzouana (K)
Slovan: Trnovský - Bajrić, Risvanis (46. Marcelli), Wimmer (46. Kashia) - Blackman, Savvidis, Lichý (46. Tolić), Vojtko (87. Sharani) - Barseghyan, Strelec, Weiss (K) (79. Zmrhal)